Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kemény Gábor: Átutazóban a nagyepika felé
ÍJCemémj (führte zött az ismétlődő szövegrészietek, az ún. motívumok szervezik. Ezt az elnevezést a szövegen belüli ismétlődés jelölésére Bernáth Árpád és Csűri Károly vezette be, megkülönböztetésül az emblémától, a szövegek közötti ismétlődéstől.12 A motívum az irodalmi szöveg szemantikai alapsíkjához (alapizotópiájához), az ún. tárgyi síkhoz tartozik, szemben a nyelvi képpel, amelyet két sík (a tárgyi és a képi) együttese, egymásra vonatkoztatása alkot.13 Déry regényét motívumként azoknak a madaraknak a látványa fogja keretbe, amelyeket a hadifogságából és azt követő önkéntes emigrációjából hat év után hazatérő fiatalember, dr. Rácz György a vonat ablakából megpillant, akkor is, amikor megérkezik Pestre, és akkor is, amikor mindössze egy héttel később elutazik onnan: „Az ablakból már látni a Gellérthegyet, de nem ismeri meg. Ilyen kicsi? [...] A Duna partja homokos, madarak ülnek a homokban” (273-274; az idézetbeli kiemelés itt és a továbbiakban mindenütt éntőlem való - K. G.); „A nap forrón süt arcába, egyedül van a fülkében. Már elhagyták a Gellérthegyet, a kis Gellérthegyet, a Duna mellett visz a vonat, a homokos parton madarak állnak és ásítanak” (387). Ezek a madarak éppoly mozdulatlanok a történet végén, mint annak kezdetén voltak. Közben lezajlott hat embernek és a hetediknek, az „átutazónak” a története, benne két öngyilkossággal, de itt semmi sem változott, mintha a természet tökéletes közönyösséggel viseltetne az emberi sors változatai iránt. A madár a vallásokban és mitológiákban égi üzenetek hordozójaként a menny és a föld közötti kapcsolattartást jelképezi.14 Ám ezek a madarak nem akarnak, talán nem is tudnának kapcsolatot tartani. S meglehet, nincs is kivel. Mint láthattuk, a madarak motívuma mellett mindkétszer ott volt a külföldről visz- szatérve kisebbnek tetsző Gellérthegynek a motívuma is. Említhetünk további motivikus (a regény tárgyi síkján megfigyelhető) ismétlődéseket is, a rövidség kedvéért csupán hármat: az esőben fénylő sisakkal vonuló gyalogosszakasz (282, 370), a félrecsúszott kalap mint a sebezhetőség jelképe (286, 307), a kutyának, illetve a házmesternének mondott „Hess” indulatszó (333, 372). Térjünk azonban vissza a madarakhoz, most már képi szerepben (azokhoz a szöveghelyekhez tehát, ahol a madár vagy annak valamely része, fajtája stb. képi elemként jelenik meg). Ahogy a szövegben előrehaladunk, mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy az elbeszélő a főbb szereplőket következetesen madár-képekkel jeleníti meg. Sőt a regény kezdetén még a vasúti fülke padlóján heverő újságpapír is madárszerűvé válik: „néha ha eléri a huzat, fáradtan felemeli fél szárnyát” (265). Pár sorral alább „a csendes, dülledt szemű fiatalember [...] néha szórakozottan felemeli kezét, aztán leejti” (uo.). Vagyis a legelső információ, amelyet a regény főszereplőjéről kapunk, egy madár12 Bernáth Árpád: A motívum-struktúra és az embléma-struktúra kérdéseiről. In: Formateremtő elvek a költői alkotásban. Szerk. Hankiss Elemér. Bp., 1971. 439-468; Csűri Károly: A [Caligula című] Kosztolányi-novella motívum- és emblémarendszeréről. In: A novellaelemzés új módszerei. Szerk. Hankiss Elemér. Bp., 1971. 77-83. 13 A nyelvi kép, izotópia, tárgyi sík - képi sík fogalmára vő. Kemény Gábor: Bevezetés a nyelvi kép stilisztikájába. Bp., 2002. 33-55. 14 Vö.: Jelképtár. Szerk. Hoppál Mihály - Jankovics Marcell - Nagy András - Szemadám György. Bp., 1990. 147; Szimbólumtár. Szerk. Pál József - Újvári Edit. Bp., 1997. 313. 40