Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Tverdota György: A fiatal Déry irodalomszemlélete
>7ü erdőig Cfaörge/, modern lírikus szinte megoldhatatlan szerepkonfliktusának szociológiai vonatkozásait kiemelni. A szerző szerint a mai művész két, antagonisztikusan szembenálló osztály, a polgárság és a proletariátus közti senkiföldjén áll. A polgárság a művészettől nem vár mást, mint szórakoztatást. A munkásközönség pedig az osztályharc propagandaeszközének tekinti az irodalmat. Az egyik a mai költőtől operettlibrettót, a másik pedig forradalmi verset rendel. Holott a művésznek „szabad emberként a szabad ember számára” kellene megnyilatkoznia.17 A polgárság és proletariátus közötti választásnak ez a dilemmája áll majd A befejezetlen mondatot fogalmazó Déry harmadik kritikusi fellobbanásának gyújtópontjában a harmincas évek közepén. A kéziratos tanulmánynak a külvilágot tagadó, új világot teremtő szürrealista programot kifejtő passzusait a kritikus A homokóra madaraiban a párbeszéd elevenségével és ragyogó retorikával hozza közel az olvasóhoz. Újsütetű gyökeres hagyomány- ellenessége, amelyet a kéziratos tanulmányban így fogalmaz meg: „A művész létértelme, hogy tagadja azt, hogy »minden jól van úgy, ahogy van«. Semmi sincs jól.”,18 ez az antitradicionalizmus Arany János Vojtina ars poeticájával való szellemes vitává bontakozik ki. A tanulmányban az autonóm nyelvi világteremtés szabadságát kissé szürkén, a versbeli ideális asztal és a valóságos asztal közötti áthidalhatatlan különbség állításával illusztrálja, a dialógusban a Vojtina valószerű és ezért hazug „a rét kebele” kifejezését a homokórában repdeső versbeli madarak cáfolhatatlan létével helyezi szembe. A szellemes, dinamikus, provokatív dialógus azonban már nem érte el az olvasó figyelmét, még ha a Korunkban valóságos vitát is produkált Déry és Sinkó Ervin között. Az izmusok utóvédharcának ez az egyik legkiválóbb fegyverténye nem állíthatta meg az avantgárd hanyatlását.19 Mint ahogy nem segíthetett a szürrealizmus ügyén az a megnyilatkozás sem, amelyet az író az érthetetlen vers védelmében tett. Milyen messzire jutottunk a húszas évek elejétől, amikor Déry azt vetette a MA szemére, hogy költészetük közönségre gyakorolt hatását verseik érthetetlensége igencsak korlátok közé szorítja! A szürrealista költő és író már lemond az érthetőség igényéről. A kéziratos tanulmány szerint a vers „nem szól az értelemhez”,20 s az Érthetetlen vers? című vitacikk ezt a gondolatot fejti ki részletezően. Ady A fekete zongoráján, valamint Petőfi és Arany versein demonstrálja, hogy az esztétikai hatás intenzitása nem függ a vers érthetőségétől.21 Provokatív megfogalmazásmódja ellenére Dérynék számos találó megállapítása, ma is megfontolandó érve van az értelem túlzott igényeivel szemben. A közízlés alakulása azonban e tanulmány esetében sem igazodott az érvelés logikájához. Déry izmusok utóvédharcában végrehajtott fényes haditetteinek sorát azzal az Egy vers keletkezése című, az ítélet nincsben is újraközölt különös beszámolóval egészíthetjük ki, amely Utolsó szó című költeményének születését rekonstruálja.22 17 In: Bot lad ozás. l.köt. 299. 18 Uo. 300. 19 Déry Tibor: A homokóra madarai, Csicsergés a homokóra körül. In: Botladozás. l.köt. 316-323., 324-333. 20 Déry Tibor: Megjegyzések a líra szociológiájához. In: Botladozás. 1 .köt. 307. 21 In: Botladozás. Lköt. 346-353. 22 In: Botladozás. l.köt. 334-345. 22
