Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kassai György: Déry Tibor műveinek franciaországi fogadtatása
TKusmi (Ji/ört/ij taló cikkben sem átall ütni egyet az ún. polgári sajtón: „Bárcsak ez a két novelláskötet hozzájárulhatna ennek a nagy pesszimista elbeszélőnek jobb megismertetéséhez, akit egyesek saját, az irodalomtól teljesen idegen célok érdekében igyekeztek, de akinek izmos tehetsége többet érdemel hamis és hozzá méltatlan dicshimnuszoknál. ” Novelláskötetei közül a Vidám temetésről, amely franciául 1959-ben jelent meg a Seuil-nél, a jó nevű kritikus Kiéber Haedens elismeréssel ír a Paris-Presse című bulvárlapban, de ekkor Déry még börtönben van. A kötet négy novellát tartalmaz. „Egy idejétmúlt burzsoázia képét eleveníti fel Déry a címadó novellában” - írja. A cikk Daudet-t és Mauriac-ot említi, mint Déry szellemi rokonait, majd a végén Csehov- hoz hasonlítja: „írásának világossága, egyszerűsége és az elbeszélés egyenetes menete Csehovra emlékeztet”. A téglafal mögötte 1 kapcsolatban a munkások „hihetlen nyomorát”, a Találkozás estében a párfukcionárius dölyfét emeli ki. A Szerelem nem hatja meg különösebben, nem veszi észre, mit jelenthetett a novella hazai megjelenése pillanatában, mit sem tud a Rajk-per áldozatairól. „Déry Tibor mondanivalója az, hogy a szenvedő Magyarországon a boldogságnak még a nevét is megölték ” - fejezi be kritikáját. Jean Rousselot, aki később Déry két regényének társfordítója lesz, egy algériai lapban a jelenlegi írósztár, Philippe Sollers első regényével együtt számol be a Vidám temetésről. „Ezekben a visszafogott írásokban - írja - a legtalálóbb, példaadó részeletek pontos leírása kapja meg az olvasót. Déry a prózaírók legelső vonalába tartozik.” Egy másik nagy vidéki lapban, a Paris-Normandieban, Yvon Hecht Krleáát említi Déryvel kapcsolatban: ugyanaz az egyszerre kegyetlen és gyengéd realizmus jellemzi mindkét írót. A Vidám temetést remekműnek minősíti. „Lenyűgöző a sorok mögött meghúzódó tehetetlenség érzékelése, az, hogy a rendszer nem tudott emberhez méltó életet biztosítani. Sokáig emlékezetes marad ez a börtöntuli hang, a lázadás, a szabadságharc hangja.” A nagynevű kritikus, Robert Kemp, a Francia Akadémia tagja, a novella műfaját veszi védelmébe a Vidám temetéssel kapcsolatban. A börtönben sínylődő Déryről évek óta semit sem tudunk, a szabad országokból érkező tiltakozáshullámnak nem volt több hatása, mint az óceánba vetett kavicsnak A novellákról tartalmi összefoglalókon kívül semmit sem mond. „A Szerelem egy politikai fogoly hazatérése hét évi börtön után, távol feleségétől és gyerekéből, kiből közben nagy fiú lett.” Semmi több. A legjobb és legértőbb kritikákat talán a Niki kapta. 1957 októberében, pár hónappal Déry bebörtönzése után jelent meg a kisregény. A France Observateurben Genevieve Serreau, Maurice Nadeau legközelebbi munkatársa, maga is kitűnő regényíró és színpadi szerző, azonnal felfogja a mű jelképes értelmét és szenvedélyes hangon eleveníti fel Déry „mártíriumát.” Ostorozza a francia értelmiséget, amely nem tudja, miben áll a szabadság és nem érzi szükségét, hogy művével a szabadságot szolgálja.” A Demainben Marcel Moussy is hasonló hangot üt meg. „A szabadság igényével 209
