Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Antonio Opitz: Többé-kevésbé „jókedvű önvizsgálat”. Déry Tibor műveinek fogadtatása az NDK-ban
cAntonia Opitz Antonia Opitz: Többé-kevésbé,jókedvű önvizsgálat”. Déry Tibor műveinek fogadtatása az NDK-ban Miután megkaptam a Petőfi Irodalmi Múzeum megtisztelő meghívását mai konferenciánkra, kezdetektől fogva olyan témára gondoltam, amely Déry műveinek németországi fogadtatásával kapcsolatos, hiszen valamikor régen, 1965-ben, a lipcsei Reclam Kiadó megbízásából lefordítottam az író Alvilági játékok című elbeszélésciklusát és így magam is részt vállaltam a közvetítésben. Felkészülésként legelőször Botka Ferenc Déry Tibor és Berlin című könyvét olvastam el, amelyben a szerző sokrétűen és bámulatra méltó alapossággal elemzi Déry Tibor berlini élményeit a múlt század harmincas éveinek elején. Botka munkája rövid, jelzésszerű kitekintést tartalmaz a későbbiekre is (mint ismeretes, az erre vonatkozó kutatás részéről már javában folyik). Könyvének befejező fejezetéből idézem a következő mondatot: „A pálya zárószakasza nem egy meghatározott városhoz, hanem a modern német kultúra egészéhez kapcsolódik, annak is inkább nyugati feléhez.”1 Az itt megfogalmazottak nem fedik teljesen az általam hosszú évek során szerzett tapasztalatokat, ezért határoztam el, hogy megpróbálom megvizsgálni, mennyire ismerték és hogyan olvasták Déryt az NDK-ban. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy Botka idézett mondatában a problémát első sorban a Déry életmű perspektívájából ítéli meg, míg én nagyjából a recepciókutatás kérdésfelvetéseiből indulok ki és az olvasó által teremtett Déry-képre koncentrálok. Ez a módszertani különbség vezethet ugyan részben eltérő, de nem egymásnak teljesen ellentmondó eredményhez. Időközben rengeteg adatot sikerült gyűjtenem, amelyek alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy Déry recepciója az NDK-ban négy, egymástól jól elkülöníthető szakaszra bontható. Ezeket a szakaszokat kívánom jellemezni néhány kiragadott, de véleményem szerint különösen jelentésgazdag példa kapcsán. Az első szakasz viszonylag korán, már 1949-ben kezdődik, ebben az évben indulnak ugyanis a tárgyalások Déry és a Ruetten & Loening Kiadó között egy német nyelvű elbeszéléskötet kiadása ügyében. Ekkor a vállalkozás a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött kiadatlan levelezés tanúsága szerint korántsem politikai okokból és nem is esztétikai differenciák miatt marad eredménytelen, hanem azért, mert a kiadó nem képes olyan fordítót találni, aki Déry számára elfogadható német szöveget tudna produkálni. Déry első elbeszélése 1945 után német nyelven végül is egy Was einem Siege gleichkommt című gyűjteményes kötetben2 jelenik meg, amely modern magyar elbeszélőket mutat be. A Dérytől felvett elbeszélés Wieder zu Hause (Itthon) igen jó választás, mert központi alakja a háborúból hazatérő katona, olyan történet tehát, amely pontosan beleillik a társadalmi helyzetbe, de a kortárs német irodalom összefüggése1 Botka Ferenc: Déry Tibor és Berlin. A Szemtől szembe és forrásvidéke. Bp., 1994. 91. 2 Was einem Siege gleichkommt... (Ami felér a győzelemmel). In: Ungarische Erzählungen. Übersetzt von H. Csongár. Berlin 1951. 195
