Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kerekasztal-beszélgetés: Eörsi István és Litván György visszaemlékezései - Pomogáts Béla, Tverdota György, Botka Ferenc és Veres András hozzászólásaival
~Kerek-(it mtal-bes Keltjeiéi ezt a történetet volt egy beszélgetés az írószövetség épületében, ahol én a magam fiatalos lendületével elmondtam, hogy mindenben az égvilágon át kell adni a munkástanácsnak a vezetést, ha a munkástanács sztrájkol, akkor azt kell támogatnunk, ha nem sztrájkol, akkor azt kell támogatnunk. Egyszercsak befutott Horváth Zoltán, és azt mondta - már akkor az Illyés is ott volt, tehát Illyésnek és Dérynék beszéltem -, tehát azt mondta Horváth Zoltán, hogy nagyon nagy baj van, Kádár csak az ávós újságírókra tud támaszkodni, tehát nekünk be kell szállni, hogy megakadályozzuk a legrosszabbat, Rákosiék visszajövetelét. Akkortájt ugyanis az a hír terjedt el, hogy Béréi Andor és Andics Erzsébet veszi majd át a hatalmat, s ezt mindenképp meg kell gátolni. Erre én tartottam megint egy gyújtóbeszédet, hogy nem hagyhatjuk cserben a munkásosztályt, mondtam. Illyés csillapítgatott, én meg majdnem hogy lehazaáru- lóztam ott Horváth Zoltánt előttük, és Déry akkor teljesen nyugodtan azt mondta, hogy - Ne félj, Pista, és mondd meg a munkásoknak, hogy az írószövetség kitart mellettük. Ez volt az utolsó beszélgetés letartóztatásom előtt, mert előbb csuktak le pár hónappal, mint Déryt, és állásfoglalása pokolian jólesett nekem, és nagyon nagy biztatás volt. Most mintegy utószóként Déry későbbi magatartásához: énszerintem - mint már említettem is - a Déry-vitán dőlt el, hogy Déry, aki addig a magyar fennálló politikai állapotok kritikusaként szerepel, a továbbiakban mint a világmindenség kritikusa fog szerepelni, és a szabadulása után csakugyan egyre inkább a világmindenség oppozícióját képviselte, mondjuk A napok hordalékává] és így tovább. Na most, ennek volt egy oka, ami túlment azon, amiről eddig beszéltünk, a szenvedésén, az ítéleteken; és ez pedig felesége iránti hihetetlen szerelme és ragaszkodása. Aczél György, aki kereskedelmi iskolát végzett, megtanulta a kereskedelmi iskolában, hogy mindennek az égvilágon van valamilyen árfolyama, és igazából akkor tudunk gazdagodni, meg gyarapodni, akkor érhetjük el a céljainkat, ha megtaláljuk, hogy ki milyen valutában fizethető meg. így jött rá arra, hogy Déry a Böbén keresztül szerezhető meg. Első aláírási akciónk idején, ’77 februárjában Déryhez is elment valaki, nem tudom, kicsoda, lehet hogy Mészöly, lehet hogy Csoóri, és Déry azt mondta, majd gondolkodni fog, hogy aláírja-e a deklarációt. Nem írta alá, ehelyett megjelent az egyik osztrák lapban egy nyilatkozata, hogy komolyan nem vehető, mitug- rász emberek akciója ez, nem kell egyáltalán ennek semmi jelentőséget tulajdonítani. Erre én dühösen fölrohantam Déryhez, épp szólt a telefon, Böbe felvette a kagylót, utána letette, és azt mondta, Aczél volt, és azt mondta nekem, köszönöm kulák- asszony, így becézték a Böbét, mert szüleinek volt valami földjük. Böbe tehát elérte, hogy Déry nemhogy nem írta alá a nyilatkozatot, hanem elhatárolódott tőlünk. Ennél még komikusabb, hogy ahányszor ott voltam Dérynéi, mindig ott ült a Böbe, és mikor csöngettek, engem küldött ki ajtót nyitni. Egyszer megkérdeztem, hogy miért tesz így, mire azt felelte: Ha én megyek ki, maga még aláírat valamit a Tiborral. (Nagy nevetés.) Ezt azért mesélem így utólagosan anekdotaként, mert úgy gondolom, hogy Déry beállása az aczéli kultúrpolitikába, nem tudom, hogy ebben a tudományos előadás-sorozatban mennyi szó lesz erről, ez egyáltalán nem lebecsülen175
