Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Lőrinczy Huba: Hordalékok és diáriumok eszmecseréje. Megfelelések Déry Tibor A napok hordaléka című könyve és Márai Sándor naplói között
Jlőrincxjj. Tőului sét, a „spermabankot” (24., 272. - Napló 1968-1975. 112.). A hevesen viszolygó Márai epébe mártja tollát: „Nem késhet a penisbank. Lesznek hirdetések: Jó karban levő stb.A tudomány pragmatikus” (Napló 1968-1975. 8.). S a legkevésbé sem véletlen (inkább jelképes), hogy a gépek, a munkást alkatrésszé lefokozó gépek világában mindkettejük rokonszenve a kézművesé, akinek még személyes köze van a mesterségéhez, s aki még alkot, amidőn tevékenykedik (45-46., 566. - Napló 1958-1967. 298.; Napló 1968-1975. 10., 143-144.). A technikai civilizáció az ember műve, nem csoda hát, hogy a teremtmény a teremtő félelmetes vonásait viseli magán. „Én nem gyönyörködöm az emberben, nem” - mondja Hamlet, a tragédia II. felvonásának 2. színében (Arany János fordítása). Déry és Márai, ha lehet, még a dán királyfinál is kevésbé gyönyörködik benne. Az ember „sárkányfog-vetemény” - ítél (Vörösmarty szavával) Déry (384.). „Szent György napja. Ledöfte a Sárkányt. De a Sárkánynak új feje nőtt, nem egy, hanem milliárd. Ez a sokfejű Sárkány az ember” - jelenti ki axiomatikusán Márai {Napló 1976-1983. 55.). „Rögeszmém: nem hiszek abban, hogy az indiai, kínai stb. higiénikus népszaporulat csecsemői elállhatnák az emberiség tévútjait. - Kár az emberért!” - panaszkodik A napok hordaléka (571.). „A XVIII, század felszámolta a Vallást. A XIX. század felszámolta az Istent. A XX. század felszámolja az Embert” - nevezi meg az alászállás stációit a diárium {Napló 1968-1975. 83.). Miért e végletes és végleges kiábrándultság, miért sárkányfajzat, „sárkányfog-vetemény” az ember? A „hordalékok” és a diáriumok válasza azonos. Az ember vérszopó, hóhértemészetű fenevad, múlhatatlan, leküzdhetetlen késztetéssel az agresszióra, a pusztításra; mindig is ilyen volt, s mindörökké ilyen is marad. Az erőszak módszerei és eszközei változnak - az ösztön maga változatlan. Komor történelem- és embervízió a Déryé s a Máraié: az „örök visszatérés”, a körforgás gondolatára épül (160., 379-382., 493-495., 564., 568-571. -Napló 1968-1975. 167., 178., 254., 259-260., 268.; Napló 1976-1983. 16., 23.). Nem véletlenül idéz hosszú és szörnyű passzust Déry Leonardo da Vinci Filozófiai naplójának épp Az emberi kegyetlenségről szóló fejezetéből (420—421.), nem véletlenül találja úgy Márai: „A század gonosztetteiről írott szakkönyvek között hiányzik egy: Az emberi kegyetlenség története. Időszerű könyv lenne. Érthetetlen, hogy nem akadt szakember, aki megbízható dokumentációval felel a kérdésre: miért kegyetlen az ember?... A klinikai válasz mindig csak ez: kegyetlen, mert kielégületlen. [...] A kegyetlenség, mint a mérges mákony, csak akkor nyújt kielégülést, ha fokozzuk az adagokat. Szakszerű alapossággal bizonyíthatná ez a könyv, hogy az ember minden korban, mindenféle műveltség térfogatában, minden vallási rendszeren belül reménytelenül kegyetlen volt. Mint ma. Ez a könyv hiányzik a kortársi könyvespolcról” {Napló 1957-1968. 288-289. - az első kiemelés Máraitól, a második tőlünk!). A két szerző följegyzéseiben - kivált A napok hordalékában - oly sűrűn s oly terjedelemben térnek vissza a terror, a háborúk, a törzsi-nemzeti-vallási (etc.) villongások iszonytató, véres hírei, hogy lapszámokat megadnunk teljességgel fölösleges. Az ember szörnyeteg - derül ki megannyiszor e részletekből, bestiális, önző, a különbözést nem tűrő, mértéktelenül fölfuvalkodott s mérhetetlenül ostoba lény, ki készen áll 169
