Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Lőrinczy Huba: Hordalékok és diáriumok eszmecseréje. Megfelelések Déry Tibor A napok hordaléka című könyve és Márai Sándor naplói között
Jßärinenj JCuím Nem tisztünk itt annak vizsgálata, mennyire volt képes megfelelni a továbbiakban önnön programjának Márai, az annál inkább, hogy megállapítsuk: A napok hordaléka és a diáriumok műfaji arculata - még ha elvétve fölbukkannak is bennük hasonló technikával készült részletek - elüt egymástól, s hangnemük, narrációjuk is különbözik. Déry „hordalékai” oldottabbak, mesélőbbek, önironikusabbak, publicisztikusab- bak, bőbeszédűbbek, Márai naplói tartózkodóbbak, esszéisztikusabbak, aforisztiku- sabbak, szűkszavúbbak. S mégis: ha típusában, megannyi jellegadó sajátosságában eltér is a kétféle szöveg, szembesítésük, egybevetésük egyáltalán nem oktalan és jogtalan s nem is gyümölcstelen vállalkozás. Akad bennük közös jegy, akad, mi hidat ver közöttük, rokonítja őket, ez pedig a följegyzések meditativ, elmélkedő-eszmél- kedő karaktere, illetőleg bizonyos témák, nézetek, konzekvenciák felötlő hasonlósága, némelykor szinte azonos mivolta. A legkevésbé sem meglepő ez, elvégre mind A napok hordaléka, mind a sok kötetnyi Napló a szerzők töprengéseinek, a világról, az emberről, az erkölcsről, az emberiség helyzetéről és kilátásairól, az öregségről, a közelgő elmúlásról (s még ezernyi másról) vallott véleményének és kételyeinek foglalata - valószínűtlen, hogy egyetlen témában, ítéletben, következtetésben se találkozzanak egymással. Az egybehangzások, a „tiszta rímek”- bár leginkább csak „asszo- náncok” - viszonylag nagy száma mégis meglepő, sőt, meghökkentő. Meglepő, sőt, meghökkentő, hiszen 1948 után Déryt és Márait - s nem csupán földrajzi értelemben - világok választották el egymástól. Előbbi, kezdetben hithű kommunistaként, természetesen itthon maradt, s noha már az ötvenes évek első felében megtapasztalta - a Botka Ferenc gyűjtötte és kommentálta dokumentumkötet címével mondva - a „szép elmélet fonákjá”-t6, megjárta jóllehet a forradalom után a Kádár-rendszer börtönét, a maga szocialista elveihez (igaz, egyre növekvő szkepszissel) mindhalálig ragaszkodott. Utóbbi, nem kérvén „a csajka és a terror” idejéből7, önkéntes száműzetésbe vonult, s mindhalálig esküdt ellensége maradt az úgynevezett szocializmusnak. Hihetnők: két ily ellentétes meggyőződésű és magatartású ember és alkotó sohasem találkozhat - Adyt, a Magyar jakobinus dalát citálván - „...süvöltve// Az eszme- barrikádokon.” Egynémely - s korántsem mellékes - dolgokban, nézetekben, elképzelésekben csakugyan antagonizmust tapasztalhatni kettejük műve közt, hogy másmilyen - korántsem mellékes - dolgokban, nézetekben, elképzelésekben találkozzanak vagy legalábbis közel jussanak egymáshoz. S ez a meglepő, sőt, a meghökkentő: a szocializmust igenlő, bár egyre szkeptikusabban igenlő Déry és a szocializmust mindenestül tagadó Márai felfogása több ponton is érintkezik. Egyikük véleménye a világról, az emberről, az erkölcsről, az emberiség helyzetéről és kilátásairól (etc.) nem egészében zárja ki a másikét. A megfelelések A napok hordaléka és Márai diáriumai között elgondolkodtatóak és szerfölött tanulságosak. Déry és Márai életpályája csak kevésszer s akkor is csupán kurta időkre és igen lazán kapcsolódott egymáshoz, hogy útjaik a felszabadulás után végleg elváljanak. 6 Vö. Déry Tibor: Szép elmélet fonákja. Cikkek, művek, beszédek, interjúk (1945-1957). Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc. Bp., 2002. 7 Márai: Napló 1945-1957. Bp., 1990. 65. 159
