Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kiss Endre: „... a romházak mögül felkelt a hold ...” G.A. úr X.-ben - negatív utópia a létező szocializmusról
3Ciis Andre Kiss Endre: a romházak mögül felkelt a hold...” G.A. úr X.-ben - negatív utópia a létező szocializmusról Déry Tibor G.A. úr X.-ben című regénye mindenekelőtt „ellenutópia” vagy „negatív utópia”. Ez a megnevezés azonban korántsem oldja meg a regény tipológiai meghatározását. Gondolatmenetünk választott szerkezete a regény struktúrájának logikáját a tipológia igényével követi. Meggyőződésünkké vált továbbá, hogy a regény valóságos üzenetét is a regény struktúráján alapuló tipológiai besorolás világíthatja meg a legadekváltabban. A Déry-regény strukturális logikája, s ez egyelőre hipotetikus megjegyzésünk, eredeti irányba indul el a modern regénynek azon az útján, amellyel az saját struktúrájának állandó és szakadatlan reformjával kívánja követni a történelem, a társadalom, a psziché és az értékek szédítő iramú komplexitás-növekedését. így a tudatregény, a polihisztorikus regény, a kettős regény, a mítoszregény, a parabolisztikus regény jelezhetik a teljesség igénye nélkül ezeket az első megközelítésben alapvetően strukturális változásokat, amelyeket bízvást nevezhetnénk forradalmiaknak is. Déry ellenutópiája új típus körvonalait villantja fel. Egyrészt azért, mert eljárása az alkotó eklektika klasszikus változata, azaz a modern regény addigi strukturális és szemléleti forradalmainak több protagonistáját igyekszik egységbe ötvözni. De az alkotó eklektikának is egyedi változatát képviseli, mert, mint előadásunk egész szerkezete és gondolatmenete mutatja majd, öntörvényű és saját szintézis helyett „rész”- regényekben vonultatja fel az eddigi típusokat. Ebben az értelemben a G.A. úr X.-ben a modern regény történetében feltehetően egyedülálló lineáris sorba építi bele a szintézisbe felvenni kívánt típusok változatait. Déry típusalkotó munkája azonban ezzel nem ér véget. A szintézisbe felvett összes típust eleve deformálja, ab ovo átalakítja azzal, hogy olyan tárgy ábrázolásában használja fel őket, amely tárgy ebben a formában az egyes típusok számára nem létezett, s ez a valóságosan létező szocializmus hétköznapi életének tárgya1. Az egyes nagy típusok linearitására felépített új struktúra azonban nemcsak az tárgyra való puszta vonatkozásával formálódik át, de azzal is, hogy a struktúráknak ezeken a konkrét perspektíváin át Déry magáról a tárgyról is számos vonatkozásban eredeti képet alkot. S végül kitüntetett vonása a Déry- regényből kibontható típusnak az is, hogy a lineáris építkezésmód utolsó szakaszán kilép a parabolisztikus és negatív utópikus szerkezetek linearitásából és visszakerül a történelembe, történeti-politikai „Zeitroman"-ként zárva le a negatív utópiát. E visszaváltás a történelembe természetesen nem oltja ki visszamenőleges hatállyal 1 Ebben a vonatkozásban Orwell ellenpélda lehetne, de még az ő inspirált víziói sem élik el a létező szocializmus hétköznapjainak azt az intim ismeretét, amely a G.A. úr X.-ben egyik legfontosabb alapja és összetevője. - Itt jegyezzük meg, hogy a művet a Szépirodalmi Kiadó 1964-es kiadásából idézzük.------133-------
