Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Oltyán Béla: A G.A. úr X.-ben társadalommodellje
Qlttján méla csak életvágyának fellobbanása, magáratalálása s a G.A.-val való szellemi kontaktus megteremtése hessenti el X. árnyait Szilvia körül is: „Élni akarok, uram! - mondja G.A.-nak később - ... most már meghallom, amit mondok, s alighanem az ön válaszát is. A köd, úgy látszik, oszladozóban van.” A lovasok szigora, a kötelező erkölcsi elvek, a „különutasok” üldözése állandó, következetes érvényű s ennek megfelelően: a Kerületi Börtön mindig a helyén áll, a bíróságok tagjait mindig ugyanolyan módszerrel választják, s a lovasok reakciója a törvénysértésekre mindig azonos. Más módon, X. egészével szemben szilárd pont G.A. is. S bár belekerül X. délibábjának varázsköreibe, életének, harcának színtereit: a szállodát, Larráék házát, előadásainak helyét mindig pontosan ugyanott és épségben találja. S ami legfeltűnőbb: amikor menekülni akar, e beláthatatlan, a lakók által sem ismert városban oly találkozóhelyről tud hirtelen mindenki „a város külterületén ... a lovasoknak egy régi, már használaton kívüli ügetőpályáján, amelyet kérdezősködés nélkül éjszaka is könnyűszerrel megtalálhatni,” s fel sem merül, hogy X. ismert tüneteihez hasonlóan esetleg leomlott, eltűnt vagy körülötte az összkép felismerhetetlenné változhatott. A mű ötvözetének reménytelenség- és bizalom-arányát a kritika nem egyöntetűen látja. G.A. a regény végén minden erejével a szökésre, a halál birodalmából való menekülésre koncentrál, s terve sikerül; a regény elején szereplő levele viszont X.-be való visszavágyására utal. Van, aki a befejezés-elszakadás mozzanatát érzi hangsúlyosabbnak, s van, aki a visszatérés tényét mint G.A. önfeladását emeli ki. A magunk részéről a visszatérés indokát tartjuk fontosnak. G.A.-t Erzsébet iránti érzelmei, a találkozás reménye vezeti vissza X.-be, számára az egyetlen helyre, ahol „emberi rétegei” még sarjadozhatnak. Nem a halálhoz, az élethez kapcsoló erő vonzza, ösztönzi. S az a körülmény, hogy - mint írja - e találkozás elmaradása esetén sem kíván visszatérni, nem X. legnagyobb vonzerejét, hanem a „külföld” X.-szel való lényegi azonosságát vádolja. Ha Erzsébet (az élet, remény) már nincs, hazája és X. is egyformán a belső megsemmisülést jelenti számára. De e motívum a műben nyitott, s így a remény, az emberi önmegvalósítás lehetősége is. (G.A. jellemében - amit a kitörés szándékának, útjának ábrázolási hangsúlya, s a hős „tartása” is nyomatékosít - egy több alternatívás választás lehetősége lappang. A redukált világ létrehozásának írói programja zárja el mozgásterét, nem Én-jének önkéntes bezárkózása.) A „külföld” jellege tehát döntő, s ez (pénzimádatában, hazugság-központúságában, alárendeltségi viszonyát a szeretet jelszavával kendőző képmutatásában) előzmény jellegével kapcsolódik X.-hez. X.-ben azon társadalmi szerkezet állapotai nyerik el végső (mitizáló, látomásos) formájukat, melyek a „külföldön”, egy korábbi stádiumot képviselve, még megtalálhatók, s ironikus, szatirikus, groteszk és paradox megjelenítésükben szintén az írói elutasító, távoltartó nézőpontját tükrözik. (X. lakói számára e „külföld” csábító lehet, mert ott még némi lehetőség nyílik a szabad választásra, ott „még hisznek a fejlődésben”, míg X.-ben, ez út végpontján már nem.) Ez a kapitalizmus nem az egyén szabadságjogainak mértéktelen kiterjesztésével s anarchizmusával válik előzményévé X.-nek, hanem éppen e szabadságjogokat felületivé 130
