Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Oltyán Béla: A G.A. úr X.-ben társadalommodellje
Olhján Héla ellenkeznek az ember ösztönös élet- és boldogságvágyával, s rejtély, mi a fordulat oka, kiindulópontja. A szenvedély, a szeretet, hűség, jótétemény itt egyaránt bűnnek minősül, a szimpátia nem az áldozatot, hanem a gyilkost övezi; a hűtlenség, érzelmi közömbösség, a fájdalom okozása erény; s a legfőbb cél és jó: az életvágy kioltása. X. város nagy attrakciója: a halálba induló tömeg mámoros, egzaltációban tomboló karneváli vonulása. De hogy mindez nem a személyiség belső indítékainak természetes kibontakozásából, hanem egy ezt megtörő, visszájára fordító ellenséges erő hatásából adódik, azt X. lakóinak ezen értékrendszer ellen lázadó indulatai, érzelem-, életvágy- és szabadságigényei juttatják kifejezésre. Erzsébet lázadása akkor kezdődik, mikor bevallja: a közfelfogással ellentétben szereti a nyarat, s folytatódik G.A. iránti vonzalmában; de ott remeg e nyugtalanság Elza megrendült gyászában, és halála után Leone lírai ihletésű búcsúztatóján kívül Erzsébet nagyapjának halált és X. egész erkölcsét elutasító dacában, az X.-ből menekülni akarók tervező álmaiban, s ez izzik fel a homályosodó bérházak valamelyik udvaráról felcsendülő dalban is, mely: „Csupa sóvárgás volt, szilaj vágyódás valamire, aminek nincs neve, szólongatása valaminek, aminek meg kell történnie, de nem történhetik meg, egy boldog fiatal testből áradó delej, amely a semmibe sugárzik. Boldogság! ... boldogság.” S hogy X.-ben van mi ellen lázadni, s hogy e hangok egybehangzóan az emberi szuverenitás elsikkadását, a tényleges választás lehetetlenségét panaszolják, mindez: vélt szabadságuk (a „szabadság rend nélkül” képlet) érvényét kérdőjelezi meg. A plasztikusan megformálódó szembenállás ritkaságának okát X.-ben a bírálat hangjainak félelemárnyalatai árulják el leginkább. Ez hangsúlyozza egyben a béklyózó keret tényét, a lázadás jogosságát s következményének veszélyeit is. G.A. szerelme, Erzsébet is „tágra nyílt, rémült szemekkel” figyeli G.A. s Leone vitáját. E vitából - melyben Erzsébet családjának X. szellemét erjesztő, eretnekvoltáról esik szó, s Leone G.A.-t a kölcsönös „fertőzés” elkerülése végett e környezet elhagyására akarja késztetni - kiderül: X. lakóinak félelme nem alaptalan: számontartják, figyelik s minősítik lépéseiket, s már G.A. is e pásztázó fényszóró kíméletlen fókuszába került. S az is: Erzsébet riadtságát nem önmagában Leone személye, hanem ismeretlen eredetű megbízatásának jellege ébreszti, hisz iszonyata akkor csap legmagasabbra (akkor sápad halottfehérre, s fohászkodik segítségért), mikor Leone udvarias bocsánatkéréssel távozni készül. Egy titkos hatalom azonos indítékú megbízására vall az is, hogy Leonéhoz hasonlóan, enyhén fenyegető, „óvó” hangsúllyal, a komornyik is a Larra házból való távozásra akarja bírni G.A.-t. A komornyik, megbízóira vonatkozóan G.A. .jóakaróiról” beszél: azokról, akik X. erkölcse védelmében bíróságokkal, perekkel, börtönökkel „védik” meg a „tévelygőket”. S már érthető, ha a börtön fenyegető árnyára Erzsébet: „néha reggelig is álmatlanul forgolódik az ágyban, s ha végül elalszik, hangosan liheg és sír álmában”. S e félelem azért is indokolt, mert e láthatatlan eredetű hatalom nemcsak nyílt fenyegetéseivel, bírósági tárgyalásaival, s börtöneivel félemlít, hanem titkos ítéleteinek következményeivel, megbízottainak életekre törő merényleteivel — szóhasználatuk123
