Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)

Vasy Géza: G.A. úr X.-ben - és nálunk

<Viuij (jéna tapasztalatait. Erre azonban betegsége miatt nem került sor. Meg kell jegyeznem, hogy Déry Tibor közvetlenül a börtönből való szabadulása után hajlandónak mutatkozott arra, hogy a Nemzetközi PEN-clubnak levelet ír, amelyben megköszöni ugyan támogatásukat, de leszögezi, hogy mivel nem ért egyet elsősorban az emigrációban lévő írókkal. Ezt a levelet nem tartottuk kielégítőnek. Déry magatartása általában rokonszenves, elismeri, hogy büntetése megérdemelt volt, bár azt túlzottnak tartja, de odáig nem tud eljutni, hogy nyíltan meg is mondja, miben hibázott, mert szerinte nemcsak az ő, hanem mások felelősségének a kérdése is felmerül. Meggondolandó, hogy ne jelentessük-e meg valamelyik folyóiratban A magyar lány című drámáját, amely - véleményem szerint - összes eddigi írásai közül a legpozitívabb, bár kétségtelenül igaz, hogy nem mai kérdésekről szól.”18 Aztán mégsem a végső címén Bécs, 1934 című dráma publikálására került sor, hanem a Számadáséra, ez az a bizonyos 56-os novella, amely az Új írás 1962. szeptemberi számában jelenhetett meg. Ezt követte ugyanott a Cirkusz, majd 1963 elején a Kortársban a Philemon és Baucis, az Élet és Irodalomban a Libikóka, majd A tehén. S szinte egy időben ezekkel megjelent a Szerelem című elbeszéléskötetet,19 a kolofon szerint 10300 példányban. Déry Tibor tehát hat év után ismét igazi olvasói elé léphetett. A novelláskötet kritikai visszhangjáról ezúttal azt kell feltétlenül megjegyezni, hogy az egyes szerzők általában kerülték a kényesebb kérdésekkel való foglalkozást. G. A. úr színre lép A regényből ugyancsak az Új írás kezdett el részleteket közölni 1963. novemberi, decemberi, majd 1964. januári számában. Illés Lajos, az akkori főszerkesztő visszaemlékezése szerint öt részletet választottak ki közlésre, de a harmadik rész után utasították, hogy álljon el a továbbiaktól. Rövidesen fel is mentették tisztségéből.20 Az Új írás közlései: Előszó, Az út, Ismerkedés a várossal, - A lovasok, — G.A. úr második előadása az óhazáról. Később ezek a fejezetcímek elmaradtak. 1963. decemberi számában a pécsi Jelenkor is közölt egy részletet G.A. úr jegyzetei címmel, ez G. A. első szállodai ébredését beszéli el. E közlés külön érdekessége, hogy az egy hónappal korábbi Új /Várbelihez képest egészen más az előszó. Mivel ez elfeledett szöveg, érdemes teljes egészében idézni: „G.A. úr útijegyzetei, melyeknek egyik részlete alant olvasható, véletlenül kerültek birtokomba. Bár mind különc tartalmuk, mind kissé modoros stílusuk ellen sok jogos kifogást lehetne felhozni, úgy vélem, egy-egy részletét - de végeredményben tán az egész jegyzetanyagot is - hiteles adatai s megbízhatósága miatt a közönség ízlésének és erkölcsi érzékének veszélyeztetése nélkül nyilvánosság elé lehet bocsátani. " A továbbiakban Háy Gyula, Zelk Zoltán, Tamási Lajos, Örkény István, Benjámin László, Kuczka Péter, Lukács György került terítékre. A javaslat: Déry, Zelk, Tamási Lajos, Benjámin publikálhasson, Lukács régebbi írásai jelenjenek meg. 19 A Tájékoztató a megjelenő könyvekről 1963. II. 15. és III. 15. közé sorolja. 20 Illés Lajos: Az Új írás hőskora. 2002. 87-99. A visszaemlékező naiv szemléletével ma sem látszik tudomásul venni, hogy Déry - és mások - visszatérése az irodalmi életbe nem az ő önálló kezdeményezése volt, hanem egy felsőbb akarat végrehajtása. Déry novelláinak kötetét például személyesen Köpeczitől kapta meg, a közlésre való felszólítással. 114

Next

/
Oldalképek
Tartalom