Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Botka Ferenc: Bevezetés helyett. Utóélet - változó világban
rßotUa Cf-erene nemzeti jövedelem növekedése 1966-1970 között évi 6,8%-os, 1971-1975 között 6,5%-os volt,16 s a szocialista társadalmi berendezkedés életképességét látszott alátámasztani. Ezzel szemben a nyolcvanas éveket a lassú stagnálás, a Nyugatnak való eladósodás, majd a helsinki értekezlet nyomán az eszmék szabad áramlása és a demokratikus ellenzék megerősödése jellemezte. Amihez - ismét csak távolról és közvetetten - hozzá kell számítanunk a kultúra szerkezetének világméretű változásait, a sokat emlegetett Guttenberg-galaxis zsugorodását, a vizualitás előretörését. Mindez régimódi színezetet adhatott Déry elkötelezettségének és „hagyományos” kifejezésmódjának. „Hanyatlása” legfontosabb okának azonban végső soron a vele kapcsolatos ismeretek hiányát és hamis legendák, látszatok felerősödését látjuk: hogy „komformista” volt, hogy „futtatottan” minden egyes sora megjelent, hogy rendkívüli anyagi jólétét politikai kivételezettségének köszönhette. Nem e suba alatt terjedő vádak cáfolata a feladatunk, de nem hallgathatjuk el, hogy a valóságban Déry számos írása, így a Sirályháton című novellája és a Dr. Nikodémusz Lázár híres útikalandjai kisregénye még élete utolsó éveiben sem kaphatott nyomdafestéket, hogy az Ítélet nincs, az Ének a városról, a Kyvagiokén című írásaiból pedig hosszú passzusokat hagyatott ki a cenzúra;'7 nem szólva arról, hogy időskori szkepszise gyökereiben támadta a szocialista eszméket lobogtató politikai gyakorlatot - s általában civilizációnk pusztító eltömegesedését. S nem hagyhatjuk szó nélkül az anyagi kivételezettség körüli mendemondákat sem. A Lotz utcai ház és a Tamás-hegyi „tanya” ugyanis nem állami juttatás volt: írói jövedelem állt mindkettő mögött; s ennek is nagyobbik részét a külföldi fordítások adták. Mindezt és a „futtatást” érdemes szembesíteni az egykori Kiadói Főigazgatóság nemrég közzétett iratanyagával az 1961-1970-es évekből. 1964-ben Dérynék itthon egyetlen munkája, a G.A. úr X.-ben jelent meg - szemben Illyés Gyula kilenc, Passuth László hét, Németh László és Szabó Magda négy-négy kötetével. Ugyanakkor 1966-ban Déry hét könyvéért kapott külföldön honoráriumot (a hazai szerzők közül egyedül Lukács György előzte meg tizenegy kiadással), itthon változatlanul csak egy művel, A kiközösítővei szerepel a listán. Ami pedig magát a jövedelmet illeti: 1971-ben Déry csupán a hetedik a legmagasabban dotált írók rangsorában. E számokat érdemes pontosan is felidézni (bár az előítéletek és csúsztatások ellen nehéz s nagyon kis hatású a tényekkel való érvelés): Az első helyen Berkes András áll 1 727 805 forinttal, követői: Németh László (1 027 613), Illyés Gyula (955 044), Szenes Iván (873 303), Passuth László (829 313), Juhász Ferenc (621 293), Lukács György (508 400), Déry Tibor (482 300), és szoros követői: Örkény István (470 100), Szakonyi Károly (357 247). A számok természetesen forintban értendők - és önmagukért beszélnek.18 Végül nem hagyhatjuk említetlenül azt a kevésbé ismert momentumot, amely szintén hozzájárult Déry jelképes elmagányosodásához - s ez az érdekelt egykori “ L. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp., 2000. 440. 17 E szövegeket és „történeteiket” I. a Déry Archívum Barátságos pesszimizmussal c. megjelenés előtt álló kötetében. “ In írók pórázon. A Kiadói Főigazgatóság irataiból 1961-1970. Szerk. Tóth Gyula. Bp., 1992. 228-230., 359-361., 501-516. 10
