Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„A múzeum története nem kis mértékben a kiállítások története" - Praznovszky Mihály: Baróti Dezső (1911-1994) az irodalmi muzeologia alapkérdéseiről
dalmi mű, magát a kiállítás-jelleget veszélyezteti; más szóval, az irodalmi kiállítás semmiképpen nem nélkülözheti a térben is esztétikai hatást felkeltő' »anyag« elrendezésének igényét, maga az »anyag« viszont csak korlátozott mértékben lehet az irodalmi alkotás térbeli megjelenését képviselő, s egyben olvasásra is szánt kézirat vagy nyomtatvány.. A kiállításrendezés problémái közül hetet emel ki. A kézirat felhasználásának lehetőségei, a könyv és folyóirat kiállítása és bemutatása - úgy is mint tárgy és mint irodalmi produktum -, a kiállítás tipográfiai elemei, a kiállított szövegek, azok mennyisége (különösen fontos az eredeti idézet és a magyarázat aránya, kapcsolata), az irodalmi emléktárgyak, a relikviák szerepe, a képi anyagok lehetőségei: fotók, szobrok, íróportrék, a képzőművészeti alkotások felhasználása. Mindezek mellett érintőlegesen szólt az úgynevezett korfestő anyagról, avagy kiegészítő tárgyakról, dokumentumokról, amelyek az adott kor teljességét jelzik, a zenetörténet bekapcsolásáról az irodalmi muzeológiába s már itt felveti a hangfelvétel szerepét úgy is mint kiállításeszközt, úgy is mint közművelődési segítséget pl. a hangos tárlatvezetéseknél. Egyébként is javasolja, az új technikai megoldásokat keresni kell s ehhez a külföldi kiállítási gyakorlatot is segítségül lehet hívni. Ugyanitt egy nagyobb fejezet foglalkozik egy hatalmas tervvel, amely máig nem valósult meg. Muzeológusi pályafutásának első percétől foglalkoztatja egy állandó magyar irodalomtörténeti kiállítás megteremtése. A kezdetektől 1945-ig terjedően tervezett kiállítás egyes korszakaiban az egyes jelentős alkotók köré szervezték volna az anyagot elsődleges kronologikus elrendezési elv szerint. Alapvető megjegyzése: igaz ugyan, hogy az irodalmi muzeologia „legalább részben, alkalmazott irodalomtörténet", de az is nyilvánvaló, hogy a tervezett kiállítás anyaga „nem lehet termekbe zsúfolt irodalmi kézikönyv, még kevésbé térbe kivetített tudományos rendszerezés". (Ha vannak szakmai vitáink napjainkban egymás között, akkor éppen ennek a csaknem negyven évvel ezelőtt felvetett gondolatnak a kérdése köré csoportosíthatók.) Az 1974-es nagy tanulmánya az ő megfogalmazása szerint is monografikus igénnyel készült. Felelősséggel állíthatom, hogy ez a több íves tanulmány önálló formában megjelentetve ma is tankönyv lehetne egy muzeológiai szakon - ha lenne ilyen képzés. Amit két évtizeddel korábban írt, az mind megtalálható ebben a tanulmányban. De ami akkor csak bizonytalan tapasztalat, esetleg sejtés vagy csak elmélet volt, 1973-ra már munkájában megérett értelmezhető és magyarázható tény: az irodalmi muzeologia s benne a kiállítások specifikumai, a rendezés permanens kérdéseinek megfogalmazásai. Ő maga is utal rá: nincs lezárt kérdéskör, az irodalmi muzeologia művelőitől éppen hogy nyitottságot, folytonos kreativitást, megújulást kíván. S még valamit, amire neki nem volt ideje: a külföldi irodalmi kiállítások folyamatos figyelését, azok összevetését a hazai gyakorlattal. Elsődleges kérdés számára a kiállítás megjelenítése. Nemcsak az igényes technikai megoldásról van szó, bár határozottan kijelentette: ne a kiállításrendező mondja meg, mi kerül a kiállításba - hanem annak eldöntése, hogy a látvány hogyan és miként szolgálhatja a tervezett anyag még teljesebb körű hatását. Ehhez több kísérlete is volt például a múzeum tükrös termének felhasználásával a felvilágosodás kori kiállítás rendezésében stb. S nem tudta magát túltenni azon a kérdésen sem, hogy a kiállításon felhasználható szövegek mennyisége és súlya milyen arányú legyen. Tágabban: a kiállítások nyelvét próbálta megfogalmazni. Olyan kommunikációs jelrendszerről gondolkozott, amelynek kereteit ugyan még ő maga sem találta ki, de tudta, csak egy olyan speciális kommunikációs nyelvről lehet szó, amely egy „egész 81
