Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
Előszó
ELŐSZÓ A hagyományostól némileg eltérő' intézménytörténetet tart kezében az olvasó. Múltunk, munkásságunk felmérésére, mérlegre tevésére két körülmény is indíthatott bennünket. Nemrég, 1999 őszén ünnepelhettük volna előd-intézményünk fennállásának kilencvenedik évfordulóját. (A Petőfi Ház 1909 novemberében nyitotta meg kapuit.) Ám a kerek évforduló megünneplésének szándékát elnyomták a múzeum épületének örvendetesen folyó felújítási munkálatai, amelyek átadása a millennium évére esett. A számvetést tehát erre az alkalomra: a Károlyi-palota és az intézmény megújulásának az időpontjára időzítettük. Mindezt azonban nem a szokványos módon: pontos, részletező - és néha bizony unalmas - tanulmányok felsorakoztatásával szerettük volna megvalósítani. Úgy véltük, egy a hagyományosnál mozgékonyabb forma, amely vegyes műfajú írásokkal és olvasmányosan idézi fel tevékenységünk, látványosabban tudja felmutatni elődeink és mai munkatársaink törekvéseit, eredményeit. Elsőként felkutattuk azokat a levéltári anyagokat, amelyek az ötvenes-hatvanas évekre vonatkoznak. Ám a hivatalos iratok mellett felkerestük e korszak munkatársait is, akik 2000 májusában magnós interjúkban mondták el emlékeiket - személyekről, a múzeum gyorsan bővülő vállalásairól és feladatairól; ha úgy tetszik - a magyar irodalmi muzeologia megteremtéséről. Az élőszóban felidézetteken kívül külön portrésorban állítanánk emléket azoknak a kollégáknak, akik már nincsenek köztünk, s kiemelkedő szerepük volt a múzeum felemelkedésében és társadalmi elismerésében. (Sajnos nem mindegyiknek, mert egyesek közülük hirtelen és szinte nyom nélkül távoztak közülünk.) Az említett társadalmi visszhangot - a kortársak egykori megnyilatkozásaira bíztuk. Igyekeztünk bőven válogatni kiállításaink és egyes kiadványaink ismertetőiből és bírálataiból, továbbá a múzeum tevékenységének egészére vonatkozó megnyilatkozásaiból, úgy, hogy azok sokoldalúan és hitelesen mutassák be intézményünk egykori tükörképét. (Természetesen ezek az írások egyben magát a kort is jellemezték, legyen szó a Petőfi Ház megnyitójának vagy a hatvanas évek egyes méltatásainak szóhasználatáról, fordulatairól. Ezek változatlanul hagyása is a hitelességhez tartozik.) A korabeli visszhangokat - táraink leírásai követik, amelyek tömör összefoglalókban mutatják be a Kézirattár, Könyvtár, Művészeti- és Relikviatár, valamint a Hang- és videotár évtizedek során felgyűlt kincseit. Az egyik oldalról nézve: eldicsekednek az értékesebbnél értékesebb szerzeményekkel, hagyatékokkal, másrészről viszont - az oly sokszor hiányzó tájékoztatás pótlásaként - felajánlják azokat a kutatás, a szélesebb megismertetés számára. A kötet e nagyobbik részét alkotó „szubjektív" megnyilatkozásokat egy szárazabb, csak a tényeket felsorakoztató függelék egészíti ki. Első részében az intézmény által gondozott kiadványokat, sorozatokat, majd - évenkénti sorrendben - a kiállításokat foglalja össze. Végül pedig kísérletet tesz az intézményben - s tágabb értelemben: az irodalmi muzeologia területén, a fővárosban és vidéken - tevékenykedett kollégák munkásságának lexikonszerű bemutatására. (Sajnos, a már említett okok miatt adataink ezen a téren sem teljesek.) 7
