Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)

„A múzeum története nem kis mértékben a kiállítások története" - Hevesy Iván: Emlékkiállítás Sugár Kata fényképeiből a Petőfi Múzeumban

hígítja a másik kétharmadot, meggyengíti szuggesztív hatását. Pedig a kollekció éppen a jelenetes ábrázolásokban hozott meglepetést, hogy váratlanul kibővítsék, amit Sugár Katáról tudtunk, tőle ismertünk: kitűnik a képanyagból, hogy nemcsak a lelket, sorsot tükröztető fejek, arcok szuggesztív erejű tolmácsolója volt, hanem a mozgásnak, mozgalmas munkajeleneteknek megragadásában is a legtöbbet tudta adni. Ezt kétszeresen kell értékelnünk, hiszen a fényképezésnek ilyen lehetősége a harmincas években úgyszólván még csak indulóban volt, hogy a következő évtizedek a riportot, az életriportot, a fotóművészet felé fejlesszék.

A kiállítás néhány hét múlva bezárul, a képek lekerülnek a falakról. De belenyugodhatunk-e abba, hogy ismét eltűnjenek valamely szekrény kriptájába és kihulljanak a magyar fotóművészet örökségének kincses ládájából? Nem és nem! Hogy ez nem fog megtörténni, ezt nemcsak reméljük, mert erre már ígéret is elhangzott, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának ígérete egy fotóalbum-sorozatról, amelyben a magyar fotóművészet kiválóságai egyéni gyűjteményekben mutatják be és teszik maradandóvá képeik javát. Az elsők között Sugár Kata életművét is.

Magyar Nemzet 1960. június 16.

59