Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
Megújulni és megtartani - Álmok, tervek, stratégiák. Beszélgetés Praznovszky Mihállyal
létén belül két főigazgató-helyettes vezetésével (E. Csorba Csilla és Magos György), de azonos rangban folyik a régi irodalom feltárása, bemutatása és a kortárs irodalom megjelenítése, gondozása. Bár kezdetben fogalmunk sem volt arról, mi az, hogy a kortárs irodalom megjelenítése; az-e, amit eddig is csinált a múzeum (rendezvények, programok, író-olvasó találkozók, könyvpremierek, konferenciák), vagy valami, ami több ennél. B. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a Kortárs Irodalmi Központ sokkal többet ad ennél. P. Ami pluszt adott - az is benne gyökerezett a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi gyakorlatában: szerveztük az irodalmi konferenciákat, megkezdtük az irodalmi adatbázis kiépítését (Nagy Csaba jóvoltából), ami aztán kiterjedt az élő írókra is. De közben olyan lehetőségek is megfogalmazódtak, amelyek kibővítették volna a Kortárs Irodalmi Központ tevékenységét. így például egy hagyományos irodalmi kávéház megalakítása, amely lehetővé tenné, hogy egy rendezvény után a látogató nem siet el, folytatja a társalgást kávéházi keretek között. Vagyis élő, eleven irodalmi színtérré változott volna az intézmény. Mindez el is indult, 1998. január 1-jével jogilag létrejött a Magyar Irodalom Háza, alatta Magyar Irodalmi Múzeum-Kortárs Irodalmi Központ. A gyűjtőfogalom nagyon jó volt. Ekkor keresett meg bennünket Magyar Bálint a „Digitális Irodalmi Halhatatlanok" programötletével, amely nagyon tetszett. Megbeszélést hívott össze a miniszteri szobájában, a Szerzői Jogvédő Hivatal jogászától kezdve sokan ott voltak. Alapkonstrukciójának lényege az volt, hogy a programba elsőnek a Kos- suth-díjas írókat, költőket válasszák be. Elgondolkoztató volt azonban, hogy így olyanok is bekerülhettek a névsorba, akik a korábbi rendszerben kapták meg ezt a díjat, s egyáltalán nem biztos, hogy magas szintű irodalmi tevékenység húzódik meg mögötte. Fel kellett azonban vállalni, mert ellenkező esetben a program parttalanná válik. Szó volt arról is, hogy a Magyar Irodalom Háza a minisztériumtól átvehetne több olyan tevékenységkört, amely őket csak zavarja, mint például az irodalmi ösztöndíjak odaítélésének megszervezése és kibocsátása, az Örkény István drámaírói vagy a Móricz Zsigmond prózaírói díj odaítélése. Szó volt továbbá arról, hogy idejön a Magyar Fordító Központ, a Magyar Könyv Alapítvány, esetleg szerkesztőségek, de akkora volt a helyigény, hogy nem fértünk volna el. B. Ma 2000. júniusban vagyunk, és az intézmény neve ismét Petőfi Irodalmi Múzeum. Mi történt időközben, s nemcsak az intézmény elnevezésében, hanem tevékenységét illetően is? P. Mindenekelőtt megkezdődött a palota rekonstrukciója, 98 novemberében aláírtam a kiviteli szerződést, amellyel elkezdődött az intézmény 50 éves, az épület több mint 100 éves történetének legnagyobb eseménye. Ez a rekonstrukció megközelítően 2 milliárd forintba kerül; a Károlyi-palota mint első osztályú nemzeti műemlék megújul, szebb lesz mint új korában. A Petőfi Irodalmi Múzeum is sokkal jobb körülmények közé kerül, elég ha csak a raktározás lehetőségeire gondolok, a könyvesboltra, a kávéházra, a dísztermekre, a modern konferencia-berendezésre, stúdióra, modern hang- és videotechnikára. A közönségkapcsolat kialakítása is nagyon jól működött, még a felújítás körülményei között is. Azt az időt, amit nem ládázással, csomagolással töltöttünk, a kortárs központ a meglévő feladat teljesítésével, a nem láthatóan gigantikus méretűvé nőtt Digitális Irodalmi Akadémia informatikai megvalósításával töltötte. 208
