Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
Megújulni és megtartani - Újjáteremteni a régiben az újat. Beszélgetés a rekonstrukció tervezőivel
ÚJJÁTEREMTENI A RÉGIBEN AZ ÚJAT Beszélgetés a rekonstrukció tervezőivel B. Wagner Péter és König Tamás építészeket azért kértük stúdiónkba, hogy röviden tájékoztassák kötetünket a Petó'fi Irodalmi Múzeum épületének, a Károlyipalotának a rekonstrukciójáról és új, belső funkcióiról. Kiindulásként szeretném őket tájékoztatni: az előző beszélgetések során elhangzott, hogy a Károlyi-palota a harmincas években a magyar állam, illetve a főváros tulajdonába került, e palotából előbb képtár, majd a képtárból irodalmi múzeum lett; a belső helyiségek nagy részét átalakították az így jelentkezett új funkció igényeinek megfelelően. Ma viszont arról szeretnénk eszmét cserélni, hogy az építészek, a tervezők egy elrontott, összevissza barkácsolt műemlék épületet, amelyet egyrészt rekonstruálni kellett, másrészt pedig alkalmazni kellett ahhoz a funkcióhoz, amely változatlan - hogyan álmodták újra? W. Nehéz in medias res belekapni ebbe a kérdésbe, mert igazából a történet ott kezdődik, hogy egyáltalán hogyan merült fel ez a dolog, más szóval: milyen szellemi vagy koncepcionális előkészítési munkái voltak annak, hogy itt egyáltalán egy rekonstrukció elindulhasson. Maga a rekonstrukció is kétjelentésű szó: jelent egy bizonyos funkcionális, szellemileg új tartalommal megtöltött felújítást, másrészt természetesen jelenti az épület fizikai állapotának rekonstrukcióját. Ez tehát egyrészt a meglévő állagnak a megjavítását, illetve az új beletett dolgoknak a jó minőségben való elkészítését jelenti, másrészt pedig annak a történelmi együttesnek, történelmi légkörének, illetve környezetének újjáteremtését, amely a Fővárosi Képtár ideköltöztével, a Károlyi-palotának az eladásával megszűnt. Hiszen ez a főúri palota, amelynek Budapesten szinte ez az egyedüli megmaradt példája, önmagában is egyedülálló érték Ezen a ponton beszélni kell arról is, hogy ennek a rekonstrukciónak a fő tudója, elindítója és motorja Dávid Ferenc művészettörténész, aki egyrészt nagyon alapos történeti kutatás után, másrészt pedig még alaposabb helyszíni, saját kezűleg végzett falkutatás és egyéb vizsgálatok alapján felfedezte, megtalálta azokat az elemeket, amelyeket helyre lehet állítani. S ami még ennél fontosabb, kitalálta azt is, hogyan lehet ezeket a történeti tereket a kapualjtól a lépcsőházon, az aulán, a kisebédlőn, illetve a Károlyi utcai teremsoron át a könyvtárig - az új funkció szolgálatába állítani. B. Hadd tolakodjak ide egy emlékemmel: körülbelül tizenöt évvel ezelőtt filmet forgattak itt Károlyi Mihály életéről, és ebből az alkalomból ennek a teremsornak egy részét korabeli bútorokkal rendezték be; ezt látva az ember könnyen elképzelhette, hogy valaha milyen belsőkben is pompázott ez a palota. De hát a kor, a XXI. század nem ezt a palotát kívánja viszontlátni, hanem a régiben valahogy az újat, úgy azonban, hogy az újban a réginek a vízióját, szépségét is megtalálja. K. így is van. A Károlyi-palota ugyanis nemcsak kutatóhely, illetve múzeum, hanem egyben közösségi épület, középület is. Méghozzá olyan középület, amely igyekszik minél nyitottabbá válni. S ezek a terek, amelyek újra régi fényükben tudnak pompázni, ennek a közösségi életnek olyan helyszínei lesznek, amelye199
