Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)

„Irodalom, képzőművészet, színház" - Vadas Ferenc: Tolna megye irodalmi örökségének ápolása

olyan író indíttatását bemutatni, aki a nemzetét nemcsak beszédre, hanem a lélek nyelvére is tanította.

Illyés Gyula sokrétű és sokszínű munkásságát dokumentumok, képek és tárgyak segítségével csak érzékeltetni lehet, a megismeréshez művek kellenek: a szülőföld társadalomrajzához a Puszták népe. Ezzel az érveléssel kértem Illyés Gyuláné Flóra asszonyt, hogy bocsássa rendelkezésemre az önéletrajzba öntött regény kéziratát. Elgondolásom tetszett a hagyatékot nagy gonddal őrző özvegynek, de az iratok átadása gondolkodóba ejtette. Megértettem gondját és aggodalmát, villámgyorsan átfutott az agyamon, hogy itt olyan betűvetésről van szó, melynek nyomtatott sorait Babits Mihály is „lélegzet-visszafojtva, megmagyarázhatatlan szorongással" olvasta. Nyomban el is álltam attól, hogy kivigyem őket a józsefhegyi házból, akár csak néhány órára is. Csupán azt kértem, hogy az első kiadás alapján általam kijelölt részeket - amelyet később módunkban állt részletesen megtárgyalni - lefényképeztet- hessem.

Megkaptam az engedélyt, kollégám, Gaál Attila a féltve őrzött lapokat lefotózhatta, én pedig a könyvhöz családi fotókat kaptam, és még valami fontosat: Illyés Gyula vázlatfüzetét, gyermekkori rajzaival. Ez utóbbiak is a Puszták népe kéziratos oldalai közt jelentek meg ötven évvel a regény írásának kezdete után.

Illyés Gyula első iskolája, a rácegresi iskolakápolna a nyolcvanas évekre végveszélybe került, de szerencsére sikerült megmenteni, felújítani és 1987-ben emlékhellyé avatni. A hajdani „tanítói állomás" hőskorát a tanterem mögötti kápolna őrzi a leghitelesebben. A tanterem a századforduló hangulatát őrzi. Utólag összeszámlálni sem könnyű, hogy hány pincét, padlást, limlom raktárt kellett megmászni vagy megtekinteni ahhoz, hogy a tárgyegyüttes összeálljon. A berendezést a fél vármegye adta össze. A fordítottja játszódott le annak, ami Illyés Gyula szülőházával történt.

A hajdani kovácsház egymásba kötődő téglái szétszóródva kerültek egészséges épületek falaiba, emitt az elemeire szakadt múlt tárgyiasult emlékeiből állt össze együttes, tanulságul a jövő számára.

A mélyrétegekig szükséges lenyúlnia annak, aki az illyési életmű titkait kutatja. Jelen sorok írója a Puszták népe kéziratos fogalmazásából adott közre egy kötetre valót, majd az Ozorai füzet, az ismert versfü- Illyés Gyula (Vahl Ottó felvétele, 1970 körül)

163