Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Templomot emelni..." - Benkő Andrea - Kalla Zsuzsa: A Petőfi Társaság és a Petőfi Ház
Benko Andrea-Kalla Zsuzsa A PETŐFI TÁRSASÁG ÉS A PETŐFI HÁZ Az emlékezet társadalmi szervezeteitől - társaságok, egyesületek, körök - több szempontból is különbözik a Petőfi Társaság. E szempontok közül az utódok számára legfontosabb az, hogy a Társaság célja nem csupán a szépliteratúra ápolása volt, hanem annak az akkor még elérhető, kézzelfogható tárgyi, művészeti, kéziratos anyagnak az összegyűjtése, majd elhelyezése, amely a Petőfi-kutatás bázisát, egyúttal a magyar irodalmi muzeologia első számú törzsanyagát jelenti. Megalakulásának ötlete többször felmerült. A Hon című napilap Vas Gerebennek és Degré Alajosnak tulajdonítja a gondolatot 1863-ban, de tényleges megszületése 1876-ra esik, amikor az írók és Művészek Kerepesi úti szobájában Balázs Sándor, Lauka Gusztáv, Szigligeti Ede, Ejszaki Károly és Szana Tamás megalapítja a Társaságot. Elnöknek Jókai Mórt kérik fel, aki az első ünnepi nagygyűlésen beszédében a Tízek Társaságának örökségére hivatkozik: „Petőfi felébreszthetetlen, de az eszme, az irány, amelyet ő megállapított, életben tartandó." Ezen eszme jegyében az írók és Művészek Társasága 1878-ban megvásárolja a kiskőrösi szülőházat, amelyet Jókai a Petőfi Társaság nevében jelképesen e szavakkal vesz birtokba: „Áldás legyen rajtad dicső hajlék! Légy megtelve dicső szellemével örökre! Petőfi szülőhajléka alatt múló szava legyen a fájdalomnak, tartós az örömnek, futóvendég legyen benne a baj, rendes szálló az áldás." A Társaság következő kezdeményezése a költő szobrának felállítása a segesvári csatatéren. Erre 1899-ben, Petőfi halálának ötvenedik évfordulóján kerül sor. (Köllő Miklós alkotása ma Kiskunfélegyházán látható, ahol a trianoni diktátum következményei elől megmentendő, a Társaság indítványára 1922-ben újra felavatják.) Intézménytörténetünk, hagyományaink szempontjából azonban a Társaság egyik legfontosabb tettének a Petőfi Ház létrehozását tartjuk. A Petőfi Társaság csaknem megalakulása óta szorgalmazza egy országos gyűjtőkörű Petőfi-emlékhely létrehozását, európai példákra hivatkozva sürgeti a féltve őrzött kéziratok, tárgyak bemutatását, amely a Petőfi-kultusz népszerűsítésének is - hitünk szerint - fontos eleme lenne. Több nemzeti kultuszhely létezik már ekkor: Angliában a Shakespeare-ház, Németországban Goethe frankfurti szülőháza, Ferrarában Ariosto lakóhelye, Firenzében Dante dolgozószobája. 1886-ban nyílik meg a Goethe Társaság védőszárnya alatt a magyarok által leginkább látogatott zarándokhely és sokat hivatkozott előkép, a weimari Goethe Múzeum. Gyulai ugyan joggal teszi szóvá a Petőfi Ház létesítésének tervét bíráló cikkében, hogy a fenti példák szerint emlékhellyé rendszerint azt a házat szentelik fel, ahol az író született, vagy élt és alkotott, de létezik hazai ellenpélda: Kazinczy 1856-ban felavatott dór stílusú mauzóleuma Széphalmon - ehhez a sírhoz Petőfi is zarándokolni jött már -, amely az idők során alakult át múzeummá. A Petőfi Ház létesítésének, intézménnyé formálásának konkrét terve 1899-ben, Petőfi halálának évfordulóján vetődött fel, s ezt követően felgyorsult a költő relikviáinak már korábban megindult gyűjtése. Igaz, a relikviák számának növelésével együtt időnként a Petőfi-kultusz „kegyességét" ellenzők is hallatják hangjukat a sajtóban: „Nekünk úgy tetszik, hogy nem Petőfinek, hanem a Petőfi-társaságnak van 13
