Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Ha nem volna, fel kellene találni" - Csontos Tibor: Őszi utazások a múzeumban
A kiállítás megnyitásának előzeteseként Budapest utcáin ismét elindult a vörös postakocsi, és Krúdy utolsó pesti otthona, a Templom utca (ma Dugonics tér) 15. elől rajtolva végigjárta az író legkedvesebb tartózkodási helyeit: vendéglőket, szállodákat, kocsmákat. A Postamúzeumtól kölcsönkért postakocsi a Petőfi Irodalmi Múzeum előcsarnokában adja meg az alaphangulatot az emlékkiállítás megtekintéséhez. Mert ez a kiállítás nem más, mint egy sajátos hangulat, Krúdy fantáziadús álomvilágának felidézése. A millennium idejének kávéházi részlete a Budapesti Hírlappal, a Vasárnapi Újsággal, a családi fényképalbummal még semmiben sem tér el a megszokott kiállításoktól. Krúdy világa a továbbiakban tárul elénk igazán. Egy korabeli óbudai téren sétálhatunk, amelyet Majmunka szobája, az Aranykéz kisvendéglő egyik helyisége, Szindbád szállodai szobája vesz körül. A téren a gázlámpák pislákoló fénye beszűrődik abba a szobába, amelynek muskátlis ablakai alatt „Szindbád élete egytized részét töltötte, amely ablakokra mohón vagy alázatosan, boldogtalanul vagy fenyegetőzve nézegetett. A nőket meglesni, útjaikon elkísérni és kitudni titkaikat, reménységeiket, vágyaikat: ebben mindig mester vala." A helyiségből, amelyben az óbudai tér mását felépítették, a mennyezeten az álomvilágot kifejező fehér tüllfátyol húzódik át a következő terembe, ahol őszi utazásunk be is fejeződik. A terem felét lombjukat vesztett fák töltik ki. A lehullott falevelek az őszt idézik, „amikor utazni a legkellemesebb, midőn Szindbád az asszonyokat érettgyümölcs-szagúnak érezte, és két kerek barna kart kezdett gyakran látni képzeletében, búskomoly szemeket, és a szélben érett mákfejeket hallott csörögni a zöldségeskertben." A falevelek között Krúdy világának visszatérő tárgyai, legyezők, női cipők, kesztyűk, zsokéfelszerelés és órák „amelyek valamilyen olyan időt mutatnak, amilyen talán soha nincs". A húszas-harmincas évek nyomasztó világát bemutató szociofotók figyelmeztetnek arra a rideg valóságra, amelyből Krúdy is az álmok világába érkezett. „Többet álmodnak az emberek Magyarországon, mint valaha, mert az álom a szegények vigasztalója." A Krúdy élethangulatát felidéző emlékkiállítás dr. Kerényi Ferenc forgatókönyve alapján készült, a tervező és a kivitelező stábot - amelyben filmrendező, festőművész, textilművész, belsőépítész, fotóművész is részt vett - Lencsó László vezette. A Petőfi Irodalmi Múzeum őszi utazásán a közönség a jövő év áprilisáig vehet részt. Egyetemi Élet 1978. december 23. 129
