Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Ha nem volna, fel kellene találni" - Bélley Pál: Lírai geometria
Bélley Pál LÍRAI GEOMETRIA A hőskor már szinte mitikusnak látszó erőfeszítései után muzeológiánknak ez az új területe tulajdonképpen hamar rátalált kifejezőeszközeire. Kialakult a tárlók és tablók két szólama. Az üveges „vitrin" kínálta a dokumentumok sorát, a kasírozott „dobok" grafikái súgták a vezetőszöveget. Amit így kaptunk: filológiailag hiteles volt, látványnak legtöbbször szerény. Nem tagadhatjuk azonban, hogy ezek a sok gonddal és szeretettel megszerkesztett „duók" a maguk idején igen fontos feladatot láttak el (s látnak el még ma is), megoldásaik több vonatkozásban alapelvekké kristályosodtak. A kezdeti aprószeres dokumentalizmus lehiggadt: az „egész" helyére a fontos, jellegzetes „rész" került. A helyesen kiválasztott hangsúlyokat, összefüggéseket saját eszközeivel szolgálta a grafika: következetesen használt színek, betűtípusok segítettek az értelmezésben. A „tárgy" és a felmutatására szolgáló installáció egyensúlyba került. Ez a megoldás klasszicizálódott, nem egy esetben kánonná is merevedett. Amikor a fejlődés elérkezett ebbe a szakaszba, a törvény rendje szerint jelt adott magáról az új. A Petőfi Irodalmi Múzeum első József Attila-kiállítása 1959-ben épült meg. Mivel a kiállításoknak is van életkora: ez a vállalkozás is megöregedett. Bezárták. Éveken át nem volt a költőnek jelentőségéhez méltó múzeumi bemutatója. Az új gondolatok, elképzelések sarjadzása szárszói emlékmúzeumának berendezése során indult meg. Ekkor talált egymásra egy irodalomtörténész, Sára Péter, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársa, egy belsőtervező, Boreczky László, a Központi Múzeumi Igazgatóság művészeti vezetője és egy fiatal fényképész, Szabóky Zsolt. Ami Szárszón elkezdődött, az valósult meg, az teljesedett ki most a magyar költészet napján megnyitott új József Attila-kiállításon. A négy teremben szokatlan világ tárul az irodalmi kiállítások áhítatos (és rutinos) látogatói elé. A tárlók-tablók hagyományos kettőse helyett tiszta geometriai formák veszik körül: kockák, négyzetes hasábok, téglalapok. Zenei hasonlattal élve, a megA József Attila-kiállítás, 1974 118