Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Francoise Mélonio: A csüggedés ideje. Tocqueville és Proudhon a forradalom után
Francoise Mélonio A csüggedés ideje Tocqueville és Proudhon a forradalom után1 Franciaországban az 1848-as forradalomra hosszú ideig ellenérzéssel gondoltak vissza. A nemzet emlékezetében a negyvennyolcasok úgy maradtak meg, mint rokonszenves, de korlátolt szakállas baloldaliak, akik az 1789-es nagy forradalom tragikomikus paródiáját adták elő, hogy azután egy kisstílű diktátor űzze el őket a hatalomból. 1893-ban a Gambettához közelálló Spuller úgy vélte: „Az 1848-as férfiak örökségének legértékesebb része a hibák és tévedések sorozata.”1 2 Thibaudet a két világháború között az 1848-asokat olyan nemzedéknek látta, amelyik csődbejutott és a Második Császárságot kapta csődbiztosnak. Ez a szigorú ítélet már azokban a forradalmárokban is megfogalmazódott, akik 1848 áprilisától-májusától sejtették bukásukat. így az 1848-as forradalom mintegy újra megtette - futva - azt az utat, amelyet a nagy francia forralom járt végig a forradalmi önkívülettől az illúziók elvesztéséig és az önkéntes szolgai alávetettségig Bonaparte alatt. Felvetődik a kérdés, szükségszerű-e, hogy a forradalmakat melankólia követi? 1994 márciusában, amikor legutóbb Budapesten jártam, az emberek még a kommunizmus bukása fölötti mámoros örömben éltek, amely megnyitotta az utat Európa újraegyesítése előtt, és a helyzetet 1789-hez vagy 1848-hoz hasonlították. Mai tanácskozásunk témája - „A forradalom után” - ennél borúsabb hangulatra enged következtetni. Nincs szándékomban tovább folytatni a szerintem kevéssé helytálló párhuzamot az 1848-1851-es reakció és a kommunizmustól megszabadult nemzetek sorsa között, amely utóbbiak esetében nem szabad, hogy a néhol érzékelhető csalódottság elfeledtesse a szabadság eredményeit. Az 1848- as évekre szorítkozva azt szeretném bemutatni, milyen filozofikus erények bontakozhatnak ki egy forradalom holttetemén. Ugyanis az 1848-as forradalom, amelyben a demokratikus kormányzatok létrehozásának kísérlete drámaian elbukott Európában, egyúttal olyan esemény is volt, amely elősegítette a tekintélyelvvel szembeszálló politikai kultúra létrejöttét. Ennek az 1848-ban megfogalmazott emancipációs reménynek a mélyen ható nyomait szeretném 1 A előadás megjelent a Magyar Szemle 2000/3-4. számában. 2 F. Alcan, Histoire parlementaire de la Iléme république (A II. köztársaság parlamentjének története), 1893, IX. 1. 53
