Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Wolfram Siemann: Kémek a szabadságharc ellen. Államrendőrségi elnyomás az 1848-49-es forradalom után a Habsburg Monarchiában

delkeztek s a rendőrséget a hétköznapi életben történő megfigyelésekkel, adatgyűjtésekkel szolgálták. E munkatársak elsősorban alacsonyabb foglalkozási ágazatokból (bérkocsisok, bérszolgák) származtak.

Az ügynököket minősítő „érdemjegyek” különösen árulkodóak. Vegyes nyelvű lakossággal jellemezhető régiókban kötelező volt több nyelv ismerete. Ezért például hangsúlyosan rögzítették: „ért vagy ír németül, magyarul, horvátul, olaszul, románul stb.” A jellemző tulajdonságokat vagy személyes hímevet pontosan figyelembe vették. Pozitívumként tartották számon, ha valaki szolid természetű, hűséges, bizalomra méltó, nagyon ügyes, találékony, ravasz, megfontolt, óvatos, titoktartó, és negatívumként, ha nehézkes volt. Rendkívül nehezen illeszkedtek ugyanakkor a klisébe az olyan esetek, amikor a derék osztrákok olasz ügynökökre voltak utalva, miközben azok moráljáról a legrosszabb ítélettel rendelkeztek. Egy helyütt lesüllyedt nemesről volt szó, egy Mantovából származó jellegtelen, hírhedt intrikusról, másutt egy velencei ügynökről, aki ifjú korában kicsapongó életmódot folytatott és nyilvános megvetésnek örvendett, míg egy harmadik egy színésznővel kialakított erkölcstelen kapcsolata következtében tett szert kétes hímévre, egy Velencéből származó további munkatárs pedig elhíresült nőügyei következtében a legrosszabb megítélés alá esett. Mind a négy esetben hangsúlyozták azonban politikai megbízhatóságukat. A vér- mérséklet is kiértékelésre került: nyugodt, túl szenvedélyes, energikus karakter. Az intellektuális képességek, különös ismeretek és szakértelem ugyancsak sokat értek a kiválasztás és az ellenőrzés megerőltető munkájában: természetes értelemmel rendelkezőnek, okosnak, ravasznak, nagyon figyelmesnek kellett bizonyulniuk, akik képesek idegen eszmék látszólagos elfogadásával bizalomra szert tenni. Gazdag személyi és helyi ismereteket, s a társasági körökhöz fűződő jó, bizalmas kapcsolatokat sem ártott felmutatniuk. Ebben az összefüggésben a képzettség és az életmód is jelentőséget kapott. Különös súllyal rendelkező szempontként jött szóba a politikai beállítottság, amire például abból is következtethettek, hogy szolgált-e az illető korábban a hadseregben. Aki ezen elvárásnak meg tudott felelni különösen megbízhatónak minősült. Kiemelést érdemel a császárhoz való hűség és a császártól származó dicséretek. Szigorú kritérium különösen Magyarországon és Eszak-Itáliában a forradalomhoz való korábbi viszonyulás. Üldözöttnek lenni - ami nem ritkán fordult elő - az állhatatosság és a megbízhatóság védjegyének számított. Másrészt ugyanakkor az egykori forradalmi tevékenység nem jelentett feltétlenül akadályt az ügynöki szolgálat útjában. A kompromittáltak - ahogyan nevezték őket - ezáltal előnyre tehettek szert korábbi barátaik és kapcsolataik elárulásával. Ebben az irányban széles mozgástér kínálkozott a negatív emberi tulajdonságok megnyilvánulása előtt. Nők is bekapcsolódtak a játékba. Mindamellett különböző típusú nyomásgyakorlások, zsarolások is alakíthatták az életutakat, mint Simon József nemes esetében, aki korábban forradalmárokkal tartott fenn kapcsolatokat. Egy katonai bíróság által kiszabott büntetés mérséklésének reményében végül is felajánlotta szolgálatait.

28