Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
John Lukacs: 1849: Az európai forradalmak kora lezárult
hogy 1870 után a nacionalizmus nem mindig konzervatív, de a szocializmus is ritkán nemzetközi. Ami azonban mégis idetartozik, az, hogy a modem nacionalizmus és a nemzeti szocializmus csírái már 1848-49-ben is láthatók - épp ott, ahol a szabadelvű demokrácia populizmusba csap át. Példája ennek Flaubert Érzelmek iskolájában Senecal, egy mellékszereplő, aki 1848-ban radikális populista és szocialista, de egy évvel később már III. Napóleon rendőri és gyilkos rohamosztagosa. A legnagyobbak kivételével kevés politikai gondolkodó vagy éppen történész pillantja meg mindezt látnoki szemmel, inkább egy-egy nagy európai író. Kérem, ne gondolják, hogy előadásomat irodalomtörténettel befejezendő házigazdáinknak valami captatio benevolentiae-t kísérelnék meg. Nem egy történelmi munkámban hangsúlyoztam, hogy a nagy írók szeme és szelleme itt-ott lát valamit, ami a szokványos történész figyelmét elkerüli. S itt jegyezzük meg, hogy a legnagyobb írók elkedvetlenednek a 48-as ideáloktól. Hiszen nemcsak Senecal, hanem az egész Érzelmek iskolája is erről szól. Már előadásom során említettem a magyar konzervatív szabadelvűeket, legalábbis az 1850-es években. Sorolhatjuk hozzá az osztrák Grillparzert, de a németek közül Theodor Fontane-t, aki Tocqueville mellett 1848 tavaszának legjobb naplóírója. És ugyanaz a Flaubert, akit a második francia császárság cenzúrája Bovarynéja miatt elítélni kíván, 1871-ben a legkeményebben ítéli el a párizsi Kommünt (ellentétben barátjával, a nagy festővel, Courbet-val). Ide sorolható Maupassant briliáns és ironikus novellája 1870-ről Az államcsíny, melyben az akkori forradalmárok nevetségesek, mindannyi Monsieur Homais,Jmég Tartuffe-nél is nyavalyásabb. Hadd ragasszak előadásom végére valamit, amit nemrégen olvastam: Krúdy Gyula 1917. március 18-án írt Forradalmi beszélgetés az orosz úri hölggyel című tárcáját. Kérem, tessenek a dátumra figyelni: 1917. március 18! „Az európai forradalom (amikor elképzelhető volt ilyesmi) még a paraplé alatt is mélyebben szántott a nemzeti történelem ugarján, mint az oroszországi csetepaté..."5 Elmegy a cár, jön egy új cár, egy újfajta cár, aki alatt az orosz nép örök passzív módján él és szenved majd tovább. Kerenszkijen és Leninen túl előre látta Sztálint, épp úgy, mint más nagyok előre látták Mussolinit és - talán - Hitlert. Krúdy szavai előadásom lényegéhez tartoznak. Ismétlem: „Az európai forradalom, amikor elképzelhető volt ilyesmi...” Egy igazi európai forradalom utoljára 1848-ban volt elképzelhető. De a képzeletek és a gondolatok, bár átütnek egymáson, történetük nem ugyanaz. Amint Mallarmé mondta egyszer Degas-nak, amikor az utóbbi hajtogatta, hogy tele van a feje eszmékkel, ezért költeményt kellene írnia. Mallarmé válasza: „Degas ! Hagyd abba ! A versek nem eszmékből állnak, hanem szavakból.” Igen, hölgyeim és uraim: az európai forradalmak kora lezárult 1849-ben. Az európai világháború kora lezárult egy évszázaddal később, 1945-ben. Most pedig az újkor végén és az új barbárság küszöbén, sőt előterében tálaljuk magunkat; s ennek irodalmi és művészeti előfutárai már tízezrével léteznek és „alkotnak” - idézőjelben - közöttünk... 4 A Bovaryné egyik mellékszereplője: az undorító és képmutató patikus. 5 Magyarország, 1917. márc. 18. 231
