Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Lakis Proguidis: 1848 után. A közép-európai nagyregény gyökerei

Vitathatatlan, hogy a kis közép-európai népek száznegyvenegy éven keresztül lekésték találkozásukat a történelemmel. Ahogy az is nyilvánvaló, hogy az 1848 „utáni” korszakot 1989 zárja le. Mégis, paradox módon ezentúl mi magunk tekinthetjük magunkat közép-európaiaknak. Nem érezzük-e vajon ugyanazt a tanácstalanságot és döbbenetét, mint a kis közép-európai népek, amikor azt látjuk, hogy kontinensünk valami egészen más lesz, mint ami eddig volt? Nem félünk-e vajon éppúgy, mint ők, az „Egyetemes Monarchiától”, amely egyik napról a másikra valamennyiünket megfoszt a bizonyosságtól, hogy mi, európaiak, olyan történelmi alanyok vagyunk, akik képesek saját sorsukat irányítani és fennmaradni?

Talán most és csak most kezdhetjük igazi történelmi kontextusában olvasni A pert, s Kafka mellett más írókat is, akik Európának ugyanebből a régiójából származnak, amelyet többé már nem lehet a „másik Európaiként emlegetni. Időközben ugyanis mélységes és lényegi tapasztalatuk a miénk lett.

Talán csak most érthetjük meg, hogy ha az ember egy szép nap reggelén arra ébred, hogy két ismeretlen kutat a holmijában, annak nincs köze sem a teológiához, sem a polgár bűntudatához, sem a könyvek igazságtalanságához.

A lehető legkézzelfoghatóbb, legprózaibb, leghétköznapibb valóságról van szó: egy szép nap reggelén felébredünk, és nem ismerünk rá saját otthonunkra; egy szép nap reggelén felébredünk, és Európa már nincs ott.

Lőrinszky Ildikó fordítása

225