Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Kiczenko Judit: „Sötét vizek partján” Egy bibliai motívum története

szöveghűek. E fordításokba a fordító saját szövege is belekerült, talán magyarázatként, néha csak egy-két szó vagy mondattöredék terjedelemben. Példaként későbbi korszakra hivatkozom, a Vizsolyi Bibliám, mert ez a legismertebb. Károli az utószavában többek között azt írta: „Az caputoknak summát csináltam szép értelemmel, hogy az mit keres az olvasó, az summát megtekintvén hamarabb megtalálja azt. Az holott nehézség volt az betűben, vagy igében, vagy egy egész szenteciában, azt megmagyaráztam, hogy minden tartozás nélkül mehetne az olvasó az olvasásban.’” Ezek nem tekinthetők ugyan parafrázisoknak, de pusztán fordításnak sem. Az első magyar fordítások megjelenésétől kezdve már folyamatosan figyelembe kell vennünk a szövegközöttiség szempontját. A már ismert változatok hatottak a következőkre, akár részlegesen, akár teljes átvétel formájában. Károli is jelezte, hogy ő és fordítótársai ismerték az addigi magyar nyelvre fordított részeket: „Noha pedig volt darabonként az Bibliának valami része megfordítva, de mindenestől megfordítva egészlen ezideig az mi országukban az mi nyelvünkön nem volt...”9 10 11 Mire azonban megjelent magyarul az első teljes Zsoltárkönyv, majd az első teljes Biblia (1548, illetve 1590)," addigra már áthatotta a magyar nyelvű irodalmat a bibliai szövegekre való hivatkozás az intertextualitás különböző teoretikusai által alkotott legkülönbözőbb kategóriák értelmében. A vizsgálódásom tárgyát képező esemény (a babiloni fogság) az elmúlt évszázadok folyamán számtalan variánsban jelentkezett, az előszövegek jellegéből fakadóan talán csak az ironikus, komikus körébe tartozó (és az ahhoz nagyon közeli) változatok nem fordultak elő, de elvileg nem zárom ki ilyen variáns létezését sem.12

III. Mielőtt irodalomtörténeti szempontból közelítem meg a konkrét tárgyat, jelzem, hogy a babiloni fogság hatástörténetével - nem kronologikusan, és nem is az adott motívumot téve meg (az école thématique, illetve az Elisabeth Frenzel neve által fémjelzett módszer szerint) vizsgálódás tárgyává - a magyar irodalomban először Arany János, illetve Madách néhány munkájában szembesültem, majd foglalkoztam röviden egy 1977-es konferencián.13 * Arany A lantos című, 1849-es költeményében találtam egyértelmű utalást a 137. zsoltárra. („Függ lantja fűzfa gallyán: repedt öblén a szél /

9 Károlyi Gáspár ajánlásának részletét a Vizsolyi Bibliából 1. Károlyi Gáspár a gönci prédikátor, vál., sajtó alá rend., utószó, jegyz. Szabó András, Bp., Magvető, 1984, 183. (A továbbiakban: KÁROLYI-gÖnci.)

10 Uo., 182.

11 Székely István, Zsoltárkönyv, 1548, Fakszimiléje: Bp., Argumentum, 1991. Az azt követő fordításokról 1. Szabó Géza, Jegyzetek = Bogáti Fazekas Miklós, Psalterium, Bp., Magyar Helikon, 1979, 259-264, illetve Dán Róbert, Utószó, uo., 241-256.

12 Nem is nagyon áttételesen hozható összefüggésbe vizsgált tárgyammal Esterházy Péter Kis Magyar Pornográfia című művének egy részlete (Bp., Magvető, 1984, 128.). Az összefüggést a - gondolatmenetemben is kiemelendő és hivatkozott - történelmi fordulók és évszámok említése és a konnotálható ismeretek között látom; Esterházy esetében az ironikus, parodisztikus megközelítés kétségtelen. „Az első benyomás döntő lehet? Időpontok? 49, 67, 19, 45, 48, 56, 68? Lottózik kis- kegyed? Mindig akad egy szám, racionális, pozitív; sőt egész, melyet csönd vagy zaj övez; ahelyett hogy beszéd, gondolkodás, mérlegelés, erkölcs? Effélék?”

13 Kiczenko Judit, Az elnyomatás költészete. Arany, 1850. = Arany János ma, szerk. Mezei József,

Bp., Tankönyvkiadó, 1980. 136-146.

196