Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Kríza Ildikó: Hősök és mítoszok a szabadságharc után a magyar néköltészetben
Kríza Ildikó Hősök és mítoszok a szabadságharc után a magyar népköltészetben A múlt századi népköltészet történetében új fejezetet nyitott az 1848-49-es szabadságharchoz kapcsolódó dal- és mondahagyomány. A tömegeket érintő harci események és az egész országra kiterjedő mozgalom sokféleképpen váltott ki visszhangot.' Az akkor született dalok, versek, elbeszélő költemények mondák, anekdoták, visszaemlékezések egyrésze népszerűvé lett és hosszú életet élt. A másik, számszerint nagyobb részét rövidesen homály bontotta, elfelejtődött, eldugott kiadványokban maradt fenn.2 Az egyes alkotások terjedése és évszázados divata sem egészen ismert a szakemberek előtt.3 A mellőzött hősök, témák 150 évvel ezelőtti jelentőségét ma nehéz megítélni, tényleges szerepének feltárása további kutatásra vár. Nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy miért lett az egyik vers vagy monda népszerű, és a másik miért hullott ki emlékezetből.4 A szabadságharc népköltészetében megjelenő hősökről nehéz röviden szólni és a felszínen lévő közhelyek mögötti összetett valóságot bemutatni. Ma is vita tárgya, mi az oka, hogy a múlt század derekán Európa több országában fellángolt szabadságharcról az egyik helyen sok monda, ének született, míg másutt alig váltott kis visszhangot.5 Annyi bizonyos, hogy nem egyenlő mértékben fordult az európai népköltészet a szabadságharc történéseihez és hőseihez.6 Magyarországon a 48-as szabadságharc az érdeklődés középpontjába került és maradt évtizedek múltán, az osztrák rémuralom, megtorlás idején. A bécsi, prágai, berlini forradalom viszont nem befolyásolta lényegesen a német vagy a cseh folklórt, összetettebb a helyzet az olasz risorgimento népszerű katonadalainak folklorizálódásánál, amelyek bizonyos tekintetben párhuzamba állíthatók a magyarral.7 1 A vonatkozó szakirodalomról bőséges áttekintés található Kríza Ildikó (szerk.) tanulmánykötetében: Emlékezet és történelem, Bp., 1998. 2 A szabadságharc idején megjelent népies vagy népszerű alkotások alapvetően eltérnek a később folklórnak tartott művektől, dalok és mondák tekintetében egyaránt. Ezek összevetése csak egy-egy példa kapcsán történt meg. L. Tari Lujza, Magyarország nagy vitézség, Bp., 1998. 3 A „Gábor Áron rézágyuja...” kezdetű dalt a népszerűsítő könyvek a szabadságharc folklóijához sorolják. Csak a filológiai kutatások igazolják későbbi születését. 4 Pogány Péter, A magyar ponyva tüköré, Bp., 1978.; Uő, Riadj magyar, Bp., 1983. Szövegválogatása mutatja, hogy az egykor népszerű, ismételten kiadott, vásárokon előadott, olvasókörökben felolvasott, vándor énekesek, históriások révén teijesztett alkotásokból sok nem került be abba a szájhagyományba, amelyet a folklór tudatos gyűjtése idején a szakemberek feltártak. 5 A német történeti folklorisztikáról szólva Strobach rövid áttekintést ad az 1848-49-es események német folklórjáról: Hermann Strobach, Geschichte der deutschen Volksdichtung, Berlin, 1981, 97-106. A magyarhoz hasonló alkotásokról nem tud. 6 A téma ikonográfiái megközelítéséről ad áttekintést Angela IwrrzKi, Ettropische Freihetskmpfe. Das merkwürdige Jahr 1848, Eine neue Bildezeitung von Gustav Kühn in Neuruppin, Berlin, 1994. 7 Jovanni B. Bronzini, Nigra und die episch-lyrischen Lieder des Piemont mit historischer Thematik, Lares, 1985, 631-646. 135
