Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Guy Rosa: Victor Hugo: „Mi a száműzetés?”
Jóval később Ce que c’est que l’exil (Mi a száműzetés?) című írásában, az Actes et Paroles (Tettek és szavak) második kötetének - Pendant l’exil (A száműzetés alatt) - előszavában ez a személyes élmény általános érvényt nyer. Az első oldalon ez áll: „Egy ember [...], aki mindenét elvesztette, és nincs már semmije, csak önnön lelkiismerete, aki olyan magányos, hogy nincs vele más, mint a méltányosság, olyan kitagadott, hogy nem maradt mellette más, mint az igazság, olyan mélységes sötétség veszi körül, hogy nincs már semmije, csak a nap - íme, ilyen ember a száműzött.”28 Hangzatos, ám kérlelhetetlen ellentétek: mindaz, ami a száműzöttet sújtja, a társadalmi kötelékek felszámolása, a tulajdon elvesztése és a jogfosztottság - vagyis a szimbolikus halál - az individuum megszűnéséhez vezet, ami azt jelenti, hogy a száműzött háromféleképpen is a személytelenség területére sodródik: a szám személytelensége révén a néppel, és ezen tűi az egész emberiséggel azonosul; a lényeg személytelensége révén a természethez és az eszményihez kerül közel; az idő személytelensége révén pedig a haladás embere ő: ez emlékezeté és a jövőé. Az egész szöveg erre a paradigmára épül, nincs is szükség további kommentárra: 1. „Egyedül lenni és érezni, hogy mindenkivel együtt vagyunk... nem érezni más haragot, mint amit mindenki érez... az ember lelkében két lelket egyesít, a sajátját és a hazáét. Barangol a sivatagban, és a városokra gondol, a tömegre, a nyüzsgésre, a nyomorra”; 2. „Parton hagyott lábnyomát nem mossa el a tenger... Testvéri szeretettel kötődik az örvényhez, e fenséges erőhöz. Nézi a végtelent, hallgatja az ismeretlent. A mélységből felzúgó hang hozzá beszél. A természet egésze szól e magányos emberhez.”29 3. „A száműzött illúzióvilágban él. Meglehet. Vak látnok ő - az abszolútum megnyílik, a viszonylagos bezárul előtte.”30 S a végső következtetés: „Ebben az ürességben egyedül az a szép, hogy őt, a nyomorultat, felkeresték a nyomorgók; a hajótöröttek segítséget kértek e hajótöröttől. Nemcsak az emberek, hanem a népek; nemcsak a népek, hanem a lelkiismeretek; nemcsak a lelkiismeretek, hanem az igazságok is.”31 Ami nem véletlen, hiszen - mint ahogy a végtelenben az értékek ellentétükbe csapnak át - a legteljesebb szabadság a legteljesebb alávetettségből fakad, a legnagyobb erő pedig a legnagyobb gyengeségből születik: „hatalmatok és gazdagságotok gyakran állít korlátokat elétek: amikor ettől megszabadultok, fellélegeztek, szabadnak és úrnak érzitek magatokat; nincs többé gát; amikor mindent elveszítettetek, mindent elnyertetek; mindent szabad annak, akinek minden tilos; többé nem kell akadémiai vagy parlamenti beszédeket tartanotok; a félelmetes, kendőzetlen- ségében fenséges igazság kényelmét élvezitek. [...] A legnagyobb győzelem a legteljesebb összeomlásból születik; ... az embert le kell sújtani, összetörni, kisemmizni, száműzni, kigúnyolni, meggyalázni, megtagadni, rágalmazni, hogy a vereség és a gyengeség minden lehetséges fajtáját megtapasztalja, mert így lesz mindenható. Mekkor erő rejlik e két szóban: semminek lenni.”32 28 Ce que c’est que l’exil, II. = CEuvres completes, Politique, 398. 29 Uo„ VII, 404-405. 30 Uo., X, 411. 31 Uo., XIII, 414. 32 Uo. 119
