Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Praznovszky Mihály: Álom és valóság között Egy Krúdy-hős sorsa 1849 után
tegést.”16 Mintha az Ál-Petőfit, a Sarlai nevű takácslegényt hallanának, akinek 1855-re lett elege a népszerű, ám terhes szerepből. „Elég volt már a raboskodásból - értsd az asszonyok bujtatták, gondoskodtak róla —, amiben ezen az átkozott környéken részem volt... Szegény vagyok, ország koldusa vagyok... semmim sincs, mint az a kis szabadságom és mindenki ezt akarja elvenni. Rám fogják, hogy Petőfi vagyok, pedig csak a költő verseit ismerem... szánalomra méltó ember vagyok, ennyi az egész.”17 Krúdy Kálmán is követhetné társát, aki az elrablott pénzt viszi külföldre az emigránsoknak, de őt jobban ideköti a szülőföld és a sírhalom Vadkert mellett. Krúdy Gyula Az álmok hősében, de az említett többi írásában is finoman érzékelteti Krúdy Kálmán az átlagosnál erősebb vonzódását a női nemhez. Már tizenévesen - az író legalábbis így tudja - egy ilyen kaland miatt sorozták be a császári seregbe. Szöktetett el bárónőt, bécsi színésznő-szeretőt, szeretett csárdásnét. Ennek alapján érthető annak a riadalomnak az oka, ami a palóc menyecskéket fogta el, ha meghallották, hogy Krúdy Kálmán közelít s menekültek haza a mezőről nyakra-főre. Halála is ilyen körülmények között esett meg. Teljes lelki összeomlásban, hajdani szerelme sírján, nem is védve magát éri utol a csendbiztosnak állt unokatestvére, Paczolay Nárcisz pisztolylövése. Az író summázata: „A Krúdy Kálmán alakja: egy darab regényes magyar történelem. Nem sok, egy évtized... fajtánk, amely a bölcs mérsékeltségnek sohasem volt barátja, egykor mily kalandos, ábrándos volt...”18 19 Az illúziókkal való szembesülés első korszaka kezdődik meg az úri betyár alakjával, bár talán ő sem gondolta, milyen hosszú sor következik még Krúdy Kálmán után, amelynek élén persze Szindbád áll, s utána sorjáznak a többiek. O lenne az író életművében az egyes számot viselő álom-lovag, aki nem találja a helyét a jelenben, elvész a múltban. Nem tud dönteni, végletes helyzetek közé kerülve nem meri vállalni önmagát s így változtatni sem tud sorsán. A tragikus vég az álom-hősök számára elkerülhetetlen lesz. Krúdy megtalálja hősei párhuzamát is a világirodalomban. Ugyan az Ál-Petőfiről írja, de mi tisztán ide értjük a nógrádi nagybácsit is: „Volt valami a legényben a fantasztikus álmok hőséből, a cifra szűrös, árvalányhajas, táncos úribetyárból, aki nemes passzióból és nem rablási vágyból választotta a veszedelmes életpályát. Ilyen volt a magyar. Don Kihote [!] ebben a korszakban.Krúdy Kálmán kora az álmodozások kora, a fantáziálásé, a magyar hősiesség ábrándjáé, a történelem újraélhetőségéé. „Az álomképek korát éltük.” - írja Krúdy, hogy már ebben a kisregényében elmondhassa, mindössze tíz esztendő kellett ahhoz, hogy elveszítsük illúziónkat. „A nemzet fölébredt, s fantasztikus ábrándokkal ma már nem törődik senki. De mégis szép idők voltak! Sóhajtunk és feledünk!”20 16 Az álmok hőse, 375. 17 Ál-Petőfi, 256-257. 18 Az álmok hőse, 346. 19 Ál-Petőfi, 306. 20 Uo., 402. 109
