Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Kaczmarczyk Adrienne: „Conquassatus, sed ferax” Liszt Ferenc a magyar szabadságharc leverése után
A rapszódia-elnevezés zenei műfajmeghatározásként Christian Friedrich Daniel Schubart jóvoltából már az 1780-as években megjelent a műzenében és a rapszódiákból álló zenei eposz ötletét is felvetette már Liszt előtt a 19. század első évtizedeiben egy cseh zeneszerző, Václav Jan TomáSek. Az ő rapszódiáik azonban kivétel nélkül az irodalomból ismert lírai rapszódia megfelelői, amelyek zeneileg a fantázia vagy - TomáSek esetében - a karakterdarab műfajába tartoznak és nem népzenei anyagra épülnek. A zenei rapszódia epikus válfaját, azt, amelynek eredetije epikus énekek rapszódosz általi improvizatív előadásaként határozható meg, Liszt alkotta meg. A címet kölcsönözhette TomáSektől,18 de átvehette az általa olvasott francia Homéros- fordításokból is, amelyek a két eposz egyes énekeit jelölték ezzel a szóval.19 Liszt az 1850-es években könyvet írt a magyar nemzeti zene előadóiról, a cigányokról, akiknek virtuozitása és improvizációs készsége kivívta csodálatát. Az 1859-ben publikált Des Bohémiens et de leurs musique en Hongrie című francia nyelvű eredeti A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon címmel jelent meg magyarul, és a félreérthető címnek, valamint néhány kortárs rosszindulatának köszönhetően, még megjelenése előtt viták kereszttüzébe került. Azt rótták fel írójának, hogy a cigányokat nemcsak előadóknak tekinti, hanem az általuk játszott és a Liszt által a rapszódiákban feldolgozott zene szerzőinek is. Való igaz, hogy Lisztnek bizonyos idejébe telt, amíg eljutott - a tudományos szempontból nem egészen helytálló, de - a kortársak számára általánosan elfogadott és egyedül elfogadható különbségtételig, miszerint a dallamanyag ma-gyar, az előadásmód cigány eredetű. Az 1840-50-es években még váltakozik Lisztnél a „cigány”, illetve a „magyar” megjelölés. Fáy gróf gyűjteményét például említett levelében „collection de Zigeuner-Ungarische"-ként határozza meg, a „National-Epos in Tönen" kifejezés mellett pedig a Magyar rapszódiákhoz írott 1852-es előszavában a „Zigeunerepos” szót használja. A Cigány-könyv írásakor azonban már maga is a hagyományos megkülönböztetést alkalmazta és tiltakozott a cím félremagyarázása ellen; 1886-ban, halála évében a következő szavakkal: „vagy tizennyolcz magyar rapszódiát írtam, de egyiket sem neveztem czigány-rapszódiának”.20 21 Zeneszerzői szempontból az igazán nagy feladatot azonban nem a rapszódiák, tehát a dallam-feldolgozások megkomponálása, hanem a magyar zenei anyagra épülő zárt, ciklikus nagyforma megteremtése jelentette. Ezzel kísérletezett Liszt már az 1840-es évek első felében felvázolt Magyar nemzeti szimfóniában is, amelynek tételeit a források2' alapján leginkább a Magyar rapszódiák zenekari változataiként képzelhetjük el. Bár a szimfóniát nem sikerült megkomponálnia, két zenei anyaga - közülük az egyik a Rákóczi-induló - a Forradalmi szimfónia 1849-53-as változatának Tristis est anima mea, illetve Rákóczi és Dombrowski című tételében kapott 18 D. Altenburg, Liszts Idee eines ungarischen Nationalepos in Tönen, Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 28, Bp., Akadémiai, 1986, 213-223. 19 Liszt legkésőbb 1832-ben, franciául ismerte meg Homérosz költeményeit. Budapesti és weimari könyvtárában szintén francia fordításokban volt meg a két eposz; az Ilias Leconte de Lisle 1867-es fordításában (Liszt Ferenc hagyatéka I. Könyvek, összeáll. Eckhardt M., Bp., Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, 1986, 79.) és mindkét eposz E. Bareste 1842-43-as és Dugas Montbel 1853- as fordításában (M. Eckhardt-E. Liepsch, Franz Liszts Weimarer Bibliothek, Laaber, Laaber-Verlag, 1999, 26, 38.). 20 A Cigány-könyvet Székely József fordította magyarra (Pest, Heckenast, 1861). Liszt 1886-os szavait 1. Ábrányi Kornél, Liszt Ferenczről. Képek a mult és jelenből, Bp., Pallas, 1899, 136. 21 National-Ungarische Symphonie, Weimar, Goethe- und Schiller-Archiv, 60/P1, Pli és egy tételsor a Lichnowsky-vázlatkönyvből (60/N8 10.1.).
