Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Kovács József László: Az 1857-es császárjárás irodalmi visszhangja
Kovács József László AZ 1857-ES CSÁSZÁRJÁRÁS IRODALMI VISSZHANGJA A Budapesti Hírlap 1857-es évfolyamának július 18-i számában egy nagykőrösi olvasó tudósítását találjuk. Az „r.l." jelzetű levelező a nagykőrösi nyár eseménytelenségéről tudósít. „Néhány év előtt elhalt Németh István cs.k. tábornok a helybeli ref. főgimnasiumnak végrendeletileg ezer pfrtot hagyományozott.!.] azon kamatok tán legczélszerűbben ösztöndíjakra volnának fordíthatók [.] - Egyéb fontosabb közlésre méltót egyforma meddőségű életünk nem igen nyújt. A társaséletbeli unalmat egy színésztársulat ügyekszik oszlatni, mely melegebb pártfogásnak örvend, mi ez évszakban nem kis dicséretet foglal magába. „[.] Az aratás már megkezdetett, s mindenütt legszebb kilátással biztat. De kevés a vevő s a gabona ára igen alanti." búsong a nagykőrösi levelező.1 A lap augusztusi számában újra nagykőrösi hír bukkan fel: a lap levelezője egy pajta leégéséről ad hírt, két gyerek égett benn. De sejthette-e „r. 1". levelező azt a belső tüzet, mely a „helybeli ref. főgimnasiumnak" egyik tanárát, Arany Jánost égette? Hiszen a „társaséletbeli unalmat" a költő nem vállalta, kimaradt a helyi kaszinóból, ahová vagy huszonöt pengőforintot fizetett, de huszonöt poltura értéket sem nyert, - mint egyik levelében maga is megírta. Égető emlékként merülhetett fel szívében a május hu- szonnegyediki uralkodói látogatás Nagykőrösön. Pedig lélekben már felkészülhetett erre is, hisz a kormánylap - a Budapesti Hírlap - már május ötödikén jelentette „a városi hatóság, miután örömmel értesült arról, hogy legalázatosabb kérése teljesült, s ő cs(ászári) Felségeik ott is megállapodni s 30 perczet eltölteni méltóztatnak, buzgó polgármesterük vezetése alatt nagy előkészületeket tett, hogy ő Felségeiknek e község hódolatát bemutatva, ott mulatásukat mennél kellemesebbé tegye." A vaspálya mentén történő megjelenést május 24-én Arany professzor úr sem kerülhette el, ki kellett mennie a kollegatussal az állomásra, ahol „négy obeliszk és egy diadalkapu gallyakkal, zászlók és koszorúkkal gazdagon ékítve volt felállítva, hol a község küldöttsége az összes testületekkel, a tanodái ifjúság és a számosán képviselt mindkétnemű lakosság állt". Szégyenkezve hallgatta az énekkart, „mely a néphymnust éneklé" ami nem más volt, mint a "Gott erhalte" hiszen a ceglédi tudósítás kifejezetten "az austriai néphymnus"- ról beszél. Szégyenkezett, hogy kivezényelték az egész tanári karral és diákjaival a zsarnok Ferenc József „ünneplői" közé, láthatta az uralkodót és ifjú feleségét közelről is, „midőn a vasúti kocsiból kiszállva a népünnepet megszemlélni, s az egy nagy kereszt alakjában felállított néptömeg között elhaladni mél- tóztattak." (Az idézetek a Budapesti Hírlap 1857. V. 27-i számából valók.) De jogos büszkeséggel vallhatta meg, hogy a hivatalos lap május 5-i számába Hauer István, Albrecht főherceg adlatusa felkérése ellenére sem írt, megtagadta a hódoló, köszöntő verset. A császári pár szomorú, harminc perces nagykőrösi megállásának, ennek a hivatalos rendelkezéssel megrendelt ün255