Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
I. Az irodalom ünneplése - Fábri Anna: „Egykor regényhős voltam ... ". Az irodalom kultusza Krúdy műveiben
rult életműve folyamatosan alakuló (és átalakuló) kultuszához. „Szeretem azokat a könyveket - írta Arany Jánosról szóló tárcájában amelyekből tegnapi emberekről olvashatni; olyan emberekről, akiket a valóságban sohasem láttunk, de mégis úgy gondoltunk rájuk, mintha ifjúságunk boldog, aranyfoltos napjait az ő társaságukban töltöttük volna egy nagy fa alatt."17 JEGYZETEK 1 Mindezen kívül a magyar irodalom kis és nagy alkotóinak, klasszikusainak és obskúrusainak több mint száz tárcát, cikket szentelt; két kortársáról pedig (az előtte járó írónemzedék legdivatosabb, legsikeresebb tagjáról, Brődy Sándorról, illetve saját nemzedékéből az igen hamar kultuszszeméllyé vált Ady Endréről) tárcafüzérekből kikerekedő, saját „tényregényeket" is írt: Bró- dy Sándor avagy a nap lovagja (1925-1927), Ady Endre éjszakái (1925) 2 V.P. 162-163. 3 Sőt, már magában véve könyvvel megjelenni is nemegyszer önjellemző szándékra vall: „Vilma- anya egy regényt olvasott már évek óta - amelynek ez volt a címe: Ivanhoe -, amikor vendég jött a házhoz." (Ö.U. 326.) 4 Az irodalom és az élet felfejthetetlen összefonódásáról beszél például a Rezeda Kázmér szép élete narrátora is. „Ohnet György... piros kötetes regényeit ebben az időben székében olvasták Magyarországon és szívből megsíratták. A nőolvasók romantikusok és egyben élvhajhászok voltak. A könyvekben aláhúzták a félreérthetőbb szavakat, de elvárták úgy a regénykönyvektől, mint az élettől, hogy az a lehetetlenségig érzelmes legyen. Kéj, szomorúsággal keverve! - volt a jelszó a népszerűségre pályázó regényírók és az élet regénycsinálói között." (I.m. 170.) 5 A magyar irodalom klasszikusai közül a legtöbbször ifjúkorának írófejedelmét, Jókait, azután Petőfit, Tompát, Himfy-Kisfaludyt emlegeti regényeiben Krúdy, de mellettük többször találkozhatunk Bessenyei, Kármán, Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Eötvös József, Kemény Zsig- mond, Arany János, Vajda János nevével is. A reformkor és a századközép kisebb irodalmi alakjai közül sűrűn kerül szóba Balázs Sándor, Lauka Gusztáv, Lisznyai Kálmán. A századvég és a századelő idővel eljelentéktelenedett szerkesztőinek, hírlapíróinak és költőinek légiójában a leggyakrabban Gáspár Imre (mint Gili Balázs és Gasparone is), Kálnay László, Benedek Aladár, Ábrányi Kornél, Nagy Miklós, Erdélyi Gyula, (ő Szilveszter néven egyébként több Rezeda-Alvin- czi-regényben fontosabb szerepet játszik), Pongrácz Béla (Bonifácz Béla néven jelentős szerepe van A vörös postakocsiban), Indali Gyula, Vadnay Károly neve tűnik fel, a nagyhírűek közül pedig Csiky Gergelyné, Eötvös Károlyé, Mikszáth Kálmáné, Kiss Józsefé, Tóth Béláé, Ambrus Zoltáné, Bródy Sándoré és Lövik Károlyé. A nemzedéktársak közül Adyé, Révész Béláé, a Szomo- ryaké (Dezsőé és Emilé), a Zuboly néven közismert Bányai Eleméré, Molnár Ferencé, valamint Cholnoky Viktoré. A kiadók, laptulajdonosok és szerkesztők sorában pedig Miklós Andoré, Lázár Miklósé, Mikes Lajosé és az eltévelyedett (Jaskula) Virág Béláé. írónőkről is többször esik szó: Szendrey Júlia (az ő alakja köré Krúdy tárcákat, regényes elbeszéléseket is kerekített, sőt színdarabban is szerepeltette), Kánya Emília, Bajza Lenke, Majthényi Flóra, a Büttner nővérek (Lina és Júlia), Gyarmathy Zsigáné s a különc Vay Sarolta grófnő mellett nemegyszer emlegeti a híres pesti kurtizánt, Pilisy Rózát, aki irodalmi babérokra is vágyott és saját költségén verseskönyvet jelentetett meg (Madame Lousie néven pedig ő az egyik leggyakrabban visszatérő alakja a Krúdy-regényeknek). A közismert dilettánsok közül Hazafy-Veray János, Simli Mariska neve tűnik fel a legtöbbször, a levelező, szavaló és pohárköszöntő mintakönyvek szerkesztői közül pedig Mélyacsaié. 6 R.K.SZ.É. 61. 7 A nagyok, a zsenik időről időre mint kultuszszemélyek lépnek elő írásaiban, így lesz Kölcsey „üstökös", Arany János „egy a magyar költői korona gyémántjai közül", Madách "tündöklő csillag", Petőfi, aki "maga az ifjúság": „Meteor", Cholnoky Viktor „Magyar Szentlélek", Ady Endre pedig „a legdíszesb karácsonyfa a magyar irodalom ligetében". Regényének hősei is ekként emlegetik kedvenceiket: "a bús és aranypókhálós Reviczkyt" vagy „az est harangszó-hangú Tompát." 8 Ö.U. 139. 9 V.P. 126-127. 54
