Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

IV. Ünnepi hagyományok születése - Hász-Fehér Katalin: A keszthelyi Helikon-ünnepség a XIX. század elején

2 Schröter, Elisabeth: Die Ikonografie des Themas Parnass vor Raffael. Die Schrift- und Bildtraditionen von der Spätantike bis zum 15. Jahrhundert. Hildesheim-New York, 1977. (Studien zur Kunstgeschichte, Band 6.) 3.

3 Giorgio Vasari: Raffaello da Urbino festő és építész élete. In: G. V.: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. S. a. r. Vayer Lajos. Bp. 1983. II. k. 172-173. Vasari 12 alakot nevez meg a freskón: Ovidiust, Vergilust, Enniust, Tibullust, Catullust, Propertiust, Homéroszt, Sap- phót, Dantét, Petrarcát, Boccacciót, Tibaldeót.

4 Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia. Bp. 1983. 61-69.; Homérosz: Iliász, I. ének 601-604. sor. In: Homérosz: Iliász; Odüsszeia; Homéroszi költemények. Ford. Devecseri Gábor. Bp. 1974. 25. Hésziodosz: Munkák és napok. Ford., bev., jegyz.: Trencsényi-Waldapfel Imre. Bp. 1955; Graves, Robert: Görög mítoszok. Bp. 1970. 178; Saxi, F: Antike Götter in der Spätrenaissance. Berlin, 1927.

5 Aiszkhülosz: Euméniszek, 9-11. sor. In: Aiszkhülosz drámái. Ford. Devecseri Gábor. Bp. 1962. 243.; Szophoklész: Antigoné. Ford. Trencsényi-Waldapfel Imre. In: Szophoklész drámái. Bp. 1959. 459-460.; Euripidész: Bakkhánsnők. Ford. Devecseri Gábor. Bp. 1968. 17-18., stb.

6 Hésziodosz: Munkák és napok. Ford. Trencsényi-Waldapfel Imre. Bp. 1955.156.

7 Vö. Schröter: Die Bedeutung der Berge Parnass und Helikon als Orte dichterischer Inspiration c. fejezet, i. m. 13-22.

8 Vergilius: Georgica, III. 289-293. In: Vergilius összes művei. Ford. Lakatos István. Bp. 1984. 80.

9 Dante: Isteni színjáték. Ford. Babits Mihály. Bp. 1971. 269. Paradicsom. I., 13-18.

10 Schröter: Exkurs I. Dante, Paradiso, I. 13-16 in den Dante-Kommentaren des 14. und 15. Jahrhunderts című fejezet, i. m. 147.

11 Vö. Petrarca 1341-es megkoszorúzásával a római Capitoliumban.

12 Guéret műveinek ismertetése: Viala, Alain: Naissance de l'écrivain: Sociologie de la littérature á l'age classique. Paris, Minuit, 1985.152-160. Viala könyvére Rákai Orsolya hívta fel a figyelmemet, itt szeretném ezt megköszönni neki.

13 Kovács György éneke Vezérérül (1663). RMKT 10. k. 236.

14 Újfalusi Kata névnapi üdvözlő verse. RMKT 14. k. 119-120., és 205.

15 Solymosi Nagy Mihály: Cantiones Hungaricas et Latinas. RMKT XVII. sz. 123. vers, 435.

16 Solymosi Nagy Mihály: Köleséri úrnál Sámuel napon elzengett ének (1697). RMKT XVII. sz. 441.

17 Gyöngyösi István Összes Költeményei. Közzéteszi BADICS Ferenc. Bp. 1921. RMKT XVII. sz. I. k. 126,152.

18 Horváth Iván: Telegdi Kata verses levele. In: A régi magyar vers. Szerk. Komlovszki Tibor. Bp. 1979.161-180.

19 Ovidius: Hippocrene. A pierisek. In: Ovidius: Átváltozások. Ford. Devecseri Gábor. Bp. 1982. 135-137.

20 Misianik-Eckhardt-Klaniczay: Balassi Bálint Szép magyar komédiája. Bp. 1959. (Irodalomtörténeti Füzetek 25) 36.; Szörényi László: Hunok és jezsuiták. Fejezetek a magyarországi latin hősepika történetéből. Bp. 1993.

21 Ez a felfogás tükröződik a Tövisek és Virágok keletkezésének idején Kazinczynak abban a félig tréfás megjegyzésében, hogy az egyik éjjel kétszer látogatta meg őt a Múzsa s ajándékozta meg örömeivel, így született két epigrammája.

22 Mixich Lajos: Földi János költeményei. Bp. 1910. RMKT 10. 128.

23 Barcsay Ábrahám: Egy hadi ember jó barátjának Orczy Lőrincznek. In: Magyar költők. 18. század. Vál., jegyz. Mezei Márta. Bp. 1983. (Magyar Remekírók) 174.

24 Csokonai Vitéz Mihály: Költemények. 4. k. 1797-1799. S. a. r. Szilágyi Ferenc. Bp. 1994. 211., 213.

25 Máté-Szalkai Hőgyész Máté Válassza a' Poétái episztolára. Költt Szatthmár Vármegyéből 1811- dik Esztendőben. Nyomtattatott Nagy Károlyban.

26 In: Magyar költők. 18. század. Vál., jegyz. Mezei Márta. Bp. 1983. (Magyar Remekírók) 278.

27 In: Magyar költők. 18. század. Vál., jegyz. Mezei Márta. Bp. 1983. (Magyar Remekírók) 189.

28 Pálóczi Horváth Ádám: Hol-Mi. Külömb-külömb-féle Versek, mellyeket maga régibb és újabb írásiból öszve szedett H. Á. Pesthen, 1788. 5.

29 Pálóczi Horváth Ádám Kazinczynak. 1788. október 14. Kaz. Lev. I. k. 223.

30 Kazinczy Kovachich Márton Györgynek, 1787. dec. 17. Kaz. Lev. I. k. 154.

186