Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
II. Ünnep és nyelv - Tverdota György: Az emlékbeszéd, mint a kultikus és a kritikai beállítottság és nyelvhasználat közötti átmenet modellje
vesztese csakis a költő lehetett, akinek sem szertelenül lázadó avantgárd, sem pedig súlyosan rezignált és vívódó kései verseit nem tekinthette magáénak a népi demokrácia első éveinek irodalompolitikája. A harmincas évek elején írott József Attila-versek legitimáló erejére azonban továbbra is szüksége volt a rendszernek. így sajátos kettős könyvelés alakult ki. A kultuszt tovább vitte a marxista irodalomkritika, ezt azonban korlátozta a kegyeletesség kereteit tiszteletben tartó, József Attila betegségéről, elmagányosodásáról, és ennek következtében a burzsoá befolyásnak való kiszolgáltatottságáról való, képmutatóan sajnálkozó, elhatárolódó beszéd. Az emlékbeszédekre jellemző, kritikát is alkalmazó, méltató hangvétel így egyenesen feltétele volt a kultusz továbbélésének. A „kommunista József Attila" formula lehanyatlása, s végeredményben ennek a „kései József Attila" formulával való helyettesítése - annak dacára, hogy az utóbbi tudományosan sokkalta színvonalasabb, hitelesebb képet nyújtott a költő verseinek egy csoportjáról - a képletet nem számolta föl, csak az előjelet változtatta meg. A kegyeletes kritika immár nem a kései verseknek, hanem a harmincas évek elején írott daraboknak járt ki. Sőt, a „kései József Attila" formula a korábban domináns recepciós stratégiánál erőteljesebben csatlakozott vissza a kultusz nekro-logikájához, a tudományos apparátus kimunkáltabb, kifinomultabb, árnyaltabb használatával minden eddiginél eredményesebben elrejtve, (de nem felszámolva) a kultikus alapokat. Az emlékbeszéd felépítésének tanulmányozása révén tehát azt remélhetjük, hogy a József Attila-szakirodalom átvilágításához, a József Attila-recepció későbbi szakaszainak megértéséhez is fontos támpontokat kaphatunk. Jelen dolgozat azonban csak a kérdés artikulációjára vállalkozhatott. Az emlékbeszéd „fenomenológiai" leírására egy későbbi munkában teszünk kísérletet. JEGYZETEK 1 Gyulai Pál, Emlékbeszédek, I. kötet, Franklin, Bp. 1914.1. 2 Toldy Ferenc, Irodalmi beszédei, I. kötet, Ráth Mór, Pest, 1872.150-155., 227-238. 3 Gyulai Pál, Emlékbeszédek, II. kötet, Franklin, Bp. 1914. 405-406., I. kötet, 225-284. 4 Gyulai Pál, Emlékbeszédek, I. kötet, Franklin, Bp. 1914. 31-48. 33. 5 Gyulai Pál, Emlékbeszédek, I. kötet, Franklin, Bp. 1914. 49-84., 51. 6 Kecskeméti Gábor, Magyar nyelvű halotti beszédek a XVIII. Századból, MTA Irodalomtudományi Intézete, Bp. 1988. 7 Tverdota György, A komor föltámadás titka, Pannonica, Bp. 1998.100-117. 8 Gyulai Pál, Kritikai dolgozatainak újabb gyűjteménye, MTA, Bp. 1927. 252—262., 254. 9 Uo., 255. 10 Gyulai Pál, Emlékbeszédek, II. kötet, Franklin, Bp. 1914., 21-41., 26-27. 11 Gyulai Pál, Emlékbeszédek, I. kötet, Franklin, Bp. 1914., 225-284. 12 Kortársak József Attiláról, II. kötet, [Szerk. Bokor László, S. a. r. és jegyzetek Tverdota György], Akadémiai, Bp. 1987.1031-1032. 13 Uo., I. kötet, 667-669., 672-675. 14 Uo., II. kötet, 1061-1063. 15 Móricz Zsigmond Várostrom címmel publikálta előadását, Karinthy Frigyes Röpcédula című írásában számolt be az estről és a botrányról. Uo., 1091-1094., 1087-1089. 16 Uo., I. kötet, 600-605. 17 Uo., III. kötet, 1886. 18 Uo., 2006-2010. 19 Lío., 2010-2011. 94
