Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
II. Ünnep és nyelv - Tverdota György: Az emlékbeszéd, mint a kultikus és a kritikai beállítottság és nyelvhasználat közötti átmenet modellje
még ennél is fontosabb, hogy a pályakép és az életmű méltatása emlékbeszédében oly mértékben elismerésre hangolt, hogy jól kiaknázható olyan szónokok számára, remek érveket nyújt olyan írók számára, akik Gyulai fenntartásain is túltéve magukat, nemcsak érintkeznek a kultikus tartományával, hanem át is lépnek ebbe az övezetbe.11 „Nem halt meg ő, csak befordult a falnak" - írja Ady Harcos Gyulai Pál című versében. A nagy XIX. századi kritikus valóban irodalmunk halhatatlanja lett. De vajon nem halt-e meg az irodalmi emlékbeszéd műfaja, amikorra egy fél évszázaddal a „vitéz kis úrnak" az Arany emlékét megidéző szónoklata után a magyar irodalom egyik új halottjától, József Attilától kellett a közönségnek búcsút vennie? Első pillantásra semmi sem változott a múlt század vége óta. Vass László már a Szép Szó 1938 januári emlékszámában közölt József Attila-emlékes- tek Szlovenszkón című írásában beszámolt ilyen emlékidéző alkalmakról,12 s Pe- éry Rezső és Vass László e rendezvények egyikén elhangzott emlékbeszédét már 1937 decemberében közölték a lapok.13 Fennmaradt Jordáky Lajos bevezetőjének szövege is, amelyet egy kolozsvári József Attila emlékesten 1938. február 4-én mondott el.14 A Szép Szó 1938 februárjában a Zeneakadémián tartott József Attila-emlékestjét, amelynek egyik szónoka Móricz Zsigmond volt, egy szélső jobboldali röpcédula-szórás botránya tette szomorúan nevezetessé.15 A legkorábbi emlékbeszéd azonban Németh Andor szájából hangzott el 1937. december 8-án, a Szép Szó miskolci előadóestjén, ahol a hiányzó költőt egy gyászfátyollal letakart üres szék képviselte.16 Az első halálévfordulótól, 1938. december 3-tól kezdődőleg, a világháborús viszonyok között is, évekig megemlékeztek tisztelői, szóban és írásban, a költő tragikus haláláról. Balogh Edgár az 1943-as szárszói találkozó résztvevőihez intézett nyílt levelében kérdezi meg írótársaitól: „Elszavaljátok-e valamelyik tábortűznél a Hazám kemény sorait?"17 De a költő hívei még a legnehezebb időkben sem feledkeznek meg a nagy halottról. „A jövő vasárnap lesz 7 éve annak, hogy a magyar nemzet legtragikusabb utolsó negyedszázadának legnagyobb költője megszűnt élni" - olvassuk a torontói Kanadai Magyar Munkásban 1944 végén.18 A hadviselt Magyarországon sem mulasztják el az írástudók a költő emlékének rituális megújítását: „Most hét éve, hogy odavetette magát a szárszói állomáson a vonatkerekek alá. A költő halála mindig jelkép, kifejezi egész népe sorsát... József Attila, az öngyilkos magyarság leg- szintetikusabb, legátfogóbb költője, öngyilkos lett. Míg élt is, a bukó Magyarország sebei fakadtak föl sorra lírájában." - olvassuk a debreceni Néplap 1944. december 6-án megjelent számában egy J.G. szignó fölé írt emlékidéző cikkben, amelyet Gyulai Pál alighanem dohogva fogadott volna fél évszázaddal korábban. A Magyar Kommunista Párt a nagy Buday György: József Attila, fametszet, történelmi fordulat idején ugyancsak a ha- 1941. Petőfi Irodalmi Múzeum 91
