Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

I. Az irodalom ünneplése - Szilágyi Márton: Az Éneklő Borz avagy az irodalmi kultusz színe és fonákja. Irodalmi kegytárgyak ironikus árverése Kolozsvárott, 1995 decemberében

üvege és monogramos csupra; ez utóbbit - saját bevallása szerint - azért ajánlotta fel, hogy megszabaduljon tőle. Idesorolhatók azonban az egyéb szemüvegek is (Markó Béláé és Mészáros Sándoré). Föltehető, hogy az árverésen jelenlévő, potenciális licitálók a magyarországi vendégek egy részéről csak a Mikulás-fesztivál programjain szereztek személyes benyomást; a tárgyak megvásárlása - hiszen minden árverési tétel elkelt - a szimpátia megnyilvánulása volt, s nem az eredeti tulajdonos kultuszában való részvétel. Olyannyira nem, hogy a licitálás során az ellenszenv kinyilvánítása is megjelent egyszer; ám ez az anti- pátia - jellegzetes módon - a romániai magyar irodalmi élet egyik jelentős képviselője ellen irányult, megértéséhez tehát csakis az ottani irodalmiság kontextusából lehetne eljutni. Gálfalvi György véradó-igazolványára ugyanis senki sem licitált - annak ellenére sem, hogy az árverést vezető Márton László azt a poént is bevetette, miszerint itt van valaki, aki a vérét adta az erdélyi magyar irodalomért -, egészen addig, míg a licitálók közül Károlyi Csaba azt nem ajánlotta, hogy vajon nem lehetne-e lefelé ígérni. Ezek után ki-ki elkezdett egyre alacsonyabb összegeket ajánlani (megjegyzem: az eredeti ár is mindössze 101 lej volt), míg egy idősebb, számomra ismeretlen úr a kikiáltási árnál nagyobb összeget ajánlva megmentette a kínosnak látszó helyzetet.

A vásárlók mindazonáltal nem annyira értékeket vásároltak, hanem olyan történeteket, amelyek a tárgyakhoz metonimikusan hozzákapcsolódtak. A tárgyak többségéhez hozzátartozott egy narratívum is. Gondolok itt pl. azokra az üres üvegcsékre, amelyek egyike a lista szerint budai levegőt tartalmazott (Ba- barczy Eszter ajánlotta fel), illetve arra, amelyikben a Borz hangját őrizték. Nyilvánvaló volt a Aktivitással való játék Mészöly Miklós kiskanala esetében, ahol a személyiséghez való kötődést csak Visky András története hordozta: hiszen Mészöly nem volt jelen, sőt, a tárgy felajánlójaként sem őt nevezték meg. Mindez a szakrális értelmű ereklyetárgyak létmódját parafrazeálta, nyíltan manifesztálva azt, amit a múzeumi megőrzés és kiállítás jótékonyan elrejt: hétköznapi, korjelölő tárgyak egy előzetesen kódolt, múzeológus és látogató interakciójában megragadható beállítódás révén jutnak olyan többletjelentéshez, amelyet egyébként nem lehetne felfedezni rajtuk10.

Az árverés során minden tárgy a kikiáltási ár fölött kelt el. A legmagasabb tételt Balla Zsófia harisnyakötője érte el: 1001 lejről több, mint 60 000 lejre ment föl11. Ennek megfelelően a licitálás is itt zajlott le a legizgalmasabban: legvégül már csak Esterházy Péter és Orbán János Dénes között folyt a küzdelem, amelyben végül Orbán diadalmaskodott. A második legmagasabb árat az Esterházy felajánlotta kéziratlap kapta: az író az Egy nő c. regényének első oldalát ajánlotta fel (ha valaki föllapozza a kötetet, láthatja, hogy ez mindössze egy háromszavas mondatból áll). Ez a tétel azonban nem egyszerűen egy autográf kéziratlap volt, hiszen Esterházy a helyszínen azt is elmondta, hogy jelen pillanatban nincsen nála a papír, ezért külön levél kíséretében fogja elküldeni a vásárló címére. A harmadik legmagasabb árat a Kányádi Sándor felajánlotta tárgyért fizették; ezt a jegyzék így írja le: „Kányádi Sándor kilépő öltönye (az írószövetségből)". Az öltöny történetét - a szervező Visky András kérésére - maga Kányádi mesélte el nyilvánosan: eszerint ezt az öltönyt akkor viselte, amikor kilépett a Román írószövetségből. Kányádi hosszas és ízes anekdotázása az árverés szertartásában kettős funkciót is betöltött: mivel az egész program órákat csúszott, Visky ezzel a felkéréssel az előállott holtidőt segített kitölteni. Erre a mozzanatra, vagyis a csúszásra egyébként Kántor Lajos is korholólag célzott a cikkében: „Tehát az irodalomnak, az embereknek is vissza kell adni a já58