Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

I. Az irodalom ünneplése - E. Csorba Csilla: A költészet apoteózisa

apoteózisaira. 1894 januárjában, Jókai 50 éves írói jubileumán, a Redoutban az író szobrát már színpadias díszletek között, képzeletbeli paradicsomi állapotokat jelezve helyezték el. „A középső ívet bordeaux-drapériával kárpitozták el, ott helyezték el pálmák és örökzöld lombok közt a költőnek Zala György készítette nagy mellszobrát." A bálványimádás kezdetét vette. Mint ahogy azt akár Kazinczy kultusztörténetének példáiból ismerjük, az apoteózis jelenetek leginkább az ünnepelt képe, vagy szobra körül zajlottak. Az élő Jókai kultusztárggyá merevedik a mesterséges, halhatatlanságot sulykoló (örökzöld) környezetben.

A Redoutban rendezett ünnepen Rákosi Jenő megelőlegezte Jókainak azt, amely földi halandónak többnyire csak halála után járt - az istenítést. „Engedtessék meg, hogy e napon téged Mózeshez hasonlítsalak, kit az úr angyala felvitt a magaslatra és megmutatta neki az ígéret földjét. A költő ígéret földje a halhatalanság, és téged e nemzet ölelő angyala felvitt e mai nap magaslatára (Tetszés) és azt mondta: Nézz körül, halljad a riadó éj éljenzését és ízleld meg a halhatatlanságot, mely te reád vár."(Szünni nem akaró lelkes éljenzés és tapsvihar)". Rákosi a hatás kedvéért hozzáteszi: „Mózes nem ment be az ígéret földére, míg te már elérted azt, te élni fogsz örökre, míg a magyar nyelv élni fog." Jókai - talán véletlenül - talán azonosulva a bibliai szereppel, így válaszol: „fogadjátok soha el nem halványuló hálámat és atyai áldásomat. 8

A Nemzeti Színház január 5-én este a Jókai: Szigetvári vértanúk című darabjából adta elő az első és az utolsó felvonást, amelyet apoteózis fejezett be, a színpadon Jókai szobrával, körülötte a színház művészei és művésznői Jókai darabjaiból vett jelmezbe öltöztet. „A költő egy páholyból nézte az előadást, a páholy babérkoszorúval volt díszítve." Jókai az ifjúság lelkes szavaira újfent transzcendentális képpel válaszol: „s a túlvilágról is eljövök számon kérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját." A ravatalozó, a panoptikum és a szentély jellemzői keverednek az író-fejedelemmé kikiáltott Jókai 1900-as párizsi világkiállításon berendezett szobában: a szoba „közepén emelkedik csinos talapzaton a költő mellszobra. A talapzat körül pedig egész kis virágos ágy van, tele déli növényekkel és nyíló virágokkal. A falon ott függ a költőnek a megszólalásig hű arcképe, oldalt pedig munkái gyűjteménye. ^

Az általunk tárgyalt korszakban a művészetek minden területén születtek fejedelmek, királyok, szentek, istenek. Művelődésszociológiai, befogadás-lélektani kérdés, vajon mivel indokolható, hogy a 19. századi magyar irodalomban elsősorban Kazinczyt, Petőfit és Jókait tüntették ki e címekkel és az ezzel járó külsőségekkel. Ellenpéldaként említhető a Jókaival egyszerre induló márciusi ifjú, Vajda János, aki korántsem részesült hasonló méltatásban. A Jókai jubileumával közel azonos időben lezajló évfordulójáról a Vasárnapi Újság ugyan tudósít, de csak az alábbiakat tudja megállapítani: „Irodalmi működés félévszázados évfordulóját talán soha nem ünnepeltek meg egyszerűbben, mint most Vajda Jánosét. A költő néhány pályatársa egy üdvözlő iratot adott át Vajdának"™ Vajon talán Vajda nem volt birtokában azoknak a kvalitásoknak, amelyekkel Barabás Ábel az írók felsőbbrendűségét definiálta? - „Az hogy nemcsak a nyelv, a művészet, az emberi lélek legelrejtettebb titkait ismerték: hanem beletekintettek a nagy természet titkos műhelyébe, megértették a világ vérkeringését és föllebbentették egy pillanatra azt a fátylat, mely ezen titkokat elfödi előlünk."31

Rákosi Jenő fennkölt szavait sokan osztották, mégis nem mindenkire értették: "A költők... a Mindenható kiválasztott postás legényei, akik elhozzák ne45