Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

I. Az irodalom ünneplése - E. Csorba Csilla: A költészet apoteózisa

Szemlér Mihály: Petőfi halála, litográfia. Petőfi Irodalmi Múzeum

galmasságát kölcsönző Jövendölés című illusztrációján. A Petőfi haldia című Szemlér Mihály litográfia a költőt a túlerővel szembeni reménytelen, kiúttalan küzdelem utolsó pillanatában, még élve ábrázolja. A kép felső harmadában megjelenő allegorikus alakok segítségével a festő azonban kijelöli a költő helyét az égiek körében, így e lap nemcsak a halálról, hanem a költő közvetlen megdicsőüléséről is szól. Ismereteink szerint Petőfi, a szentté avatott költő apo- teózisdt két grafikai mű ábrázolta. Franz Kollarz és Jóst szimbolikus erejű litográfiáján utalás történik a földi lét és a halál utáni állapot kettősségére, a költő életének a nemzet életével való összefonódására. A földön fekvő sírkövön a költészet és a kettétört élet valamennyi ikonográfiái kelléke megtalálható. A sír fölött a nemzeti géniusz egy fiatal lány képében őrködik, mögötte a felkelő nap a remény szimbóluma. Petőfi és szülei már a felhők felett látszanak.

A téma közkedveltségére jellemző, hogy az üdvözülés aktusát Lipóczy György botcsinálta költő drámai költeményében a képzőművészekhez hasonlóan örökítette meg:

„Hah, most is hallom a zúgó dörejt, a harczi mének tombolását,

És a riadók örömszózatát.

Ily ünnepi zaj közt dicső halált Óhajtó szellemem megidvözült. Fénylő cherub-sereg várt már reám A meny ívén, diadal hangja közt Fogadva be. "15

40