Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
I. Az irodalom ünneplése - Flood, John: A Német-Római Birodalom koszorús költői
17 Lancetti imint a 4. jegyzetben, fent] p. 550, idézi Johann Burchard Mencke, De charlataneria eruditorum (Leipzig 1715), megjegyezve, hogy Simon Dach olyan mérhetetlenül büszke volt koszorús költői címére, hogy nyilvánosan soha nem jelent meg a költői babérkoszorú és más jelvények nélkül, noha a modern szakirodalom egyáltalán nem tartja őt számon a poetae laureati között. 18 Idézi Erdmann Neumeister: De Potis Germanicis hujus secuii praecipuis dissertatio compendiaria. [Halle/Saale] 1695. p. 112. Neumeisterről lásd Ferdinand Eichler, Jakob Vogel. Ein Blick in die literarische Betriebsamkeit des 17. Jahrhunderts, ln: Zentralblatt für Bibliothekswesen, 13 (1896), 387-406. Érdekes módon nem kisebb személy, mint rotterdami Erasmus volt az, aki a fent említett John Skeltont brit Homérosznak minősítette: Grecia Meonio quantum debebat Homero Mantua Virgilio Tantum Skeltoni iam se debere fatetur Terra Britannia suo. „Amennyivel görög föld tartozott a meoszi Homérosznak, s Mantova Vergiliusnak, annyivei tartozik már, vallja, Britannia az őSkeltonjának." 19 Pareus egy jelentős, magyar költők által írt, latin nyelvű verseket tartalmazó antológiát tett közzé: Delitiae poetarum Hungaricorum nunc primum in hac germania exhibitae. Frankfurt am Main 1619. A kötet címoldalának versóján olvasható bevezető vers alatt egy magyar koszorús költő szignója szerepel: Dániel Bedo Korodius Pannonius Poeta Laureatus Caesareus. 20 Összehasonlításként érdekes megjegyezni, hogy nagyjából ugyanebben az időben, 1603-ban a königsbergi egyetemen jogi doktori címet 40 tallérért 'lehetett kapni". 21 Lásd G. Ellinger, Dichterkrönung. In: Paul Mekker-Wolfgang Stammler (szerk.), Reallexikon der deutschen Literaturgeschichte. Berlin: 1925-26, I. k. pp. 193-5, itt p. 194. 22 A teljes verset lásd Karl Drescher (szerk.), Joachim Rachels Satyrische Gedichte. (Neudrucke deutscher Litteraturwerke des XVI. und XVII. Jahrhunderts, 200/202) Halle/Saale 1903, pp. 104-24. 23 A róla szóló legfrissebb szakirodalomból megemlítendő: Susan E. Bassnett, Revising a biography: a new interpretation of the life of Elizabeth Jane Weston (Westonia), based on her autobiographical poem on the occasion of the death of her mother. In: Cahiers elisabéthains, 37 (1990), 1- 8, és Louise Schleiner, Elizabeth Weston, alchemist's step-daughter and published poet. In: Cauda Pavonis, 10,2 (1991), 8-16. 24 Paul Raabe, Lorbeerkranz und Denkmal. Wandlungen der Dichterhuldigung in Deutschland, ln: Eckehard Catholy-Winfried Hellmann (szerk.), Festschrift für Klaus Ziegler. Tübingen 1968, pp. 411-26, itt p. 416. 25 Miksa császár meghívólevelének német fordítását lásd Inge Wiesflecker-Friedhuber (szerk.), Quellen zur Geschichte Maximilians I. und seiner Zeit. (Ausgewhlte Quellen zur deutschen Geschichte der Neuzeit. Freiherr vom Stein-Gedchtnisausgabe, 14) Darmstadt 1996, pp. 82-3. 26 A nyilatkozat/kihirdetés német nyelvű fordítását lásd Wiesflecker-Friedhuber [mint a 25. számú jegyzetnél], pp. 129-30. 27 A latin szöveget és német nyelvű fordítását lásd Adel [mint a 12. jegyzetnél], pp. 90-105. 28 Wimpheling darabja, a tudatlanságot és tunyaságot ostorozó, és szorgalomra buzdító humoros, prózában írt szatíra a német humanista dráma kezdetét jelzi. Lásd Hugo Holstein (szerk.), laco- bus Wimphelingius Stylpho. In der ursprünglichen Fassung aus dem Cod. Upsal. 687 herausgegeben. (Lateinische Litteraturdenkmler des XV. und XVI. Jahrhunderts, 6) Berlin 1892. 29 Érdemes megemlíteni, hogy Bacchus és Silenus is ott utaznak a hajón Sebastian Brant Ship of Fools (Bolondok hajója; 1494) című művében. Lásd Manfred Lemmer (szerk.), Sebastian Brant, Das Narrenschiff, Tübingen 1952, p. 106 (66. fejezet, 77-86. sorok). 30 Az akrostichon korabeli divatjáról lásd következő cikkemet: Offene Geheimnisse. Versteckte und verdeckte Autorschaft im Mittelalter. In: Autor und Autorschaft im Mittelalter. Kolloquium Meissen 1995, Elizabeth Anderson-Jens Haustein-Anne Simon-Peter Strohschneider (szerk.). Tübingen 1998, pp. 370-96. 31 Skeltonról és a Garlande of Laureilről lásd Broadus [mint a 4. jegyzetnél], pp. 20-23; L. J. Lloyd, John Skelton. Oxford 1938; William Nelson, John Skelton, Laureate. New York 1939; Ian A. Gordon, John Skelton, Poet Laureate. Melbourne 1943; Nan Cooke Carpenter, John Skelton. (Twayne 33
