Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
I. Az irodalom ünneplése - Flood, John: A Német-Római Birodalom koszorús költői
Quae mihi contigit per te, celeberrime Conse Si mihi continget Laurea Caesarea. "A császár kegyes palotagrófja, messze híres Thomas, lra megérdemeltem a Babért, Phoebus, légy velem / legyen enyém. Ha nem, add okait most a jogos visszautasításnak, mindkét esetben engedelmeskedni fogok intéseidnek. Tévedek? vajon a zöldellőkoronát látom a lepel alatt? Ó istenek! mily szépen virul a gyönyörű Babér! A császár ajándéka ez, viruljon a császárral egyként a Babér: többet fog érni a tömegénél a császári kegy, mely engem általad ért, nagyhírű Consus, [a titkos tanácskozások istene, talán Obrecht tanácsosi rangjára céloz - a ford.] ha fejemet illeti a császári Babér." Ezután a palotagróf hosszú szónoklatban dicséri a költészetet, majd Crusi- ushoz fordulva felszólítja őt, tegyen nyilvánosan tanúbizonyságot művészetéről. A jelölt egy több mint háromszáz soros, hexameterekben és pentamete- rekben íródott versét szavalja el, saját maga által választott témában. Az ilyen verseket hivatalosan Specimen pro impetranda Laureának nevezték. Ezt követően a palotagróf felmutatja a császári pátenst, mely a koronázás levezetésére való felhatalmazását igazolja; egy közjegyző megvizsgálja az aláírás és a pecsét hitelességét, és fölolvassa a dokumentumot. Majd fölolvassa az eskü szövegét is, melyet Crusiusnak kell tennie: Promittes & jurabis quod velis esse Invictissimo, Potentissimo & Serenissimo Principi at Domino, Domino Matthiae Primo Romanorum Imperatori semper Augusto & eidem Sacro Romano Imperio, omnibus successoribus ejus Romanorum Imperatoribus ac Regibus legitime intrantibus, fidelis; nec unquam assistes consilio ubi periculum eorum tractetur; sed bonum & salutem eorum defendes fideliter & promovebis, damna eorum pro tua possibilitate & facultate vitabis & avertes; quae in laudem & honorem Romani Imperii spectabunt aliquando carminibus celebrabis, amplificabis, nec licentia data, in maledicentiam & convitia prorumpes; ab omnibus famosis libellis abstinebis & omnia quae Caesareum, verum, sincerum & Germanum Poetam jure vel consuetudine decent, modo sint honesta & justa, diligenti exercitio & morum ornatu facies & praestabis. „ígérd meg és esküdj meg rá, hogy a Győzhetetlen, Leghatalmasabb és Legfelségesebb Fejedelemhez és Úrhoz, Mátyás Úrhoz, a [német-jrómaiak Első, örökké Fenséges Parancsolójához és ugyané Szent [Német-JRómai Birodalomhoz, és az őt követő valamennyi törvényes Parancsolójához és Királyához a [német-jrómaiaknak hű akarsz lenni, sohasem veszel részt semmiféle tanácskozásban, mely az ő veszedelmükre irányul; hanem az ő javukat és üdvüket védelmezed hűségesen, s előmozdítod azt, a rájuk leső veszélyt képességed és lehetőséged szerint kerülöd és elhárítod; és amely dolgok a [Né- met-]Római Birodalom dicsőségére és tisztességére szolgálnak, versekkel ünnepied s na- gyobbítod, és, szabadságot kapván, nem törsz gyalázására és gáncsolására; mindenféle gúnyirattól távol tartod magadat, és mindazt, ami egy igazi, becsületes német császári költőt jog vagy szokás szerint megillet, amennyiben az jogos és tisztességes, szorgos buzgalommal és erényekkel felruházva teszed és végzed." 29
