Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Kovács Ida: Vendégkönyvek faggatása. Irodalmi vitorlázások, avagy írószalon Balatonfüreden
Bár a társaság elsősorban pihenni, nyaralni, beszélgetni, sőt, olykor csupán egy pohár borra jön, mégis megszülethet valami, - a mű - észrevétlenül, ami maradandó kézzelfogható, gyűjthető. Talán ezért hagyta nyitva kapuját Lipták Gábor, s szolgált háza, s orvos barátjának vitorlása a legnemesebb díszletül a szellem emberei számára. Ha igényelték, formálisan kiadta vendégszobáját Szabó Lőrincnek, Berda Józsefnek, Örkény Istvánéknak, Ke- resztury Dezsőéknek, Bernáth Aurélék- nak. Németh László nála írta Tolsztoj-ta- nulmányát, Szabó Lőrinc A huszonhatodik év verseit, Örkény itt fejezte be a Tóthék-at. "Többen, így Szabó Lőrinc, Németh László, Örkény István egy-egy írásuk kéziratát küldik el később levélben Liptáknak, barátságuk jeléül. Az Apáczai drámakézirat dedikációja így hangzik: „Lipták Gá- boréknak a mintaházasoknak, negyedszázados együttélésük ünnepére gazdag gyűjteményükbe szerény emléktárgyul szeretettel küldi utolsó nagyobb műve kéziratát a szerző."15 Örkény István 1957. májusában Ars poetica című írását ezekkel a kísérőszavakkal adja postára Liptákéknak: „Kedves Gabus! Itt küldöm új novellám kéziratát gyűjteményed számára, mely ezzel világméretben is az első helyre küzdötte fel magát. A többit már bátran eldobhatod. Ami most a nyarat illeti, házatok fényét és pompáját emelendő hajlandók vagyunk július végén vagy augusztus első felében két hétre hozzátok leereszkedni. Nem kell semmi ceremónia. Egészen olyan vagyok, mint más ember, egyszerű, szerény, közvetlen. Majd meglátjátok. Ha terhemre lesztek, amit nem hiszek, esetleg megkérlek, hogy húzódjatok el másmerre arra a két hétre. Ezt is meglátjuk majd. Pulcsikának kézcsók, Téged szeretettel köszönt Örkény István. 1957. máj. 3."16 Feltétlenül idekívánkozik még néhány sor Örkény Istvántól 1975 nyaráról, amelyet feltehetően széles jókedvében írhatott be egy születésnapi esten az ominózus vendégkönyvbe.: „Itt a szenilitás határán, teljes agyérelmeszesedéssel, nyálamat folyatva, senkit (még barátaimat sem) föl nem ismerve, íme, még mindig rá tudok mutatni Lipták Gáborra! Örkény István."17 Egyre ritkulnak azonban az ünnepek, elmennek, elfogynak lassan a barátok, s a születésnapok is. A kultusz azonban dolgozik. Folyamatosan rágja át magát a vendégkönyvek és fotóalbumok kötetein. A halott költőket már elérte, ők mulatoznak tovább a Parnasszus egyik ligetében. JEGYZETEK 1 Lipták Gábor: Nyitott kapu, Magvető, Bp., 1982.(a továbbiakban: Lipták) 7. 2 A témát teljes részletességgel feldolgozta: Mezei Márta: A keszthelyi Helikon ünnepélyek - és ahogyan az (rák látták. In: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok. Bp. 1997.170-180. 3 A Beöthy-féle irodalomtörténetből Négyessy László szövege nyomán. 4 Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal II. kötet, Magvető k„ Bp. 1986.173. 5 Lipták Gábor 10. vendégkönyve, 58. Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára Illyés Gyula kalózkendőben, feleségével. 1955. 283
