Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Kovács József László: Az 1857-es császárjárás irodalmi visszhangja
népségét már a XIX. században is gyermekcsoport nyitja, úgy látszik üde és jól mutató látvány volt Nagykőrösön is az ilyen. Ezért „a' Város ifjú nemzedékét képviselő egyenruházott 's kardosán képviselő tisztelgő, 18 főnyi gyermekcsapat szemközt a' nő nemzedéket képviselő magyar egyenruházott 16 főnyi leánycsoport volt szakgatott sorozatban felállítva." (Arany Julcsa kimaradt ebből, elkerülte apja bölcs előrelátása folytán az állomási leánycsoportban történő díszelgést, mert a császárjárás idején Csengery Antaléknál, atyja barátainál, ismerős családnál vendégeskedett egy hónapig Pesten.) Most már a felnőttek csoportjai álltak fel. Az első jobboldali piramis vonalában a lánycsoport után „volt felállítva a' Városi egyenruházott képviselet kardossan Polgármesterrel élén."(4.a) A fiuk, (bal oldalt) a lányok és a városi képviselet után (jobb oldalt) újra a bal oldali piramis után álló csoport következett. Ez volt a gimnázium tanári kara, jó részük 1848-ban honvéd. Ezt a császár persze nem tudhatta, hogy kik előtt - egykori rebellis honvédek - előtt vonul el. ,,A' baloldali első piramis vonalában folytatva a' figyermekcsapat sorozatát, állott a' Reformált Egyház képviselete, Nyilvános Fel gymnasium' s Tanító Intézet tanári kara Igazgatóval élén. Ezek után a ' Felgymnasialis 's praeparandialis Tanulok tömege-". Itt állt a kollegátussal Arany János professzor is. ,,A' községi képviselet után állt a' tisztesb rendűek 's előkelő Polgárok rendezett osztálya." A jobb módú polgárokkal szemben ,,a' helybeni Izraelita Cultus Község, bársony, s arany szegélyezett mennyezet alatt a Szentoltárik függönyeivel"- tehát a helyi zsinagóga egyházi díszeivel is a császárjárás fényét kellett emel- ni.(3.a) „a cultus elöljárók egyenlő fekete frakkban, fehér nyakkendővel fehér mellénnyel 's fekete pantalonnal egyenruházva" (3.b) őket követve jöttek "az iparosok és a kézmívesek Czéhenként szakgatott 's zászlókkal elkülönített tömege". Majd „a nép, az istenadta nép" kapott helyet: „A 'czéhekkel szemközt a vagyonosabb földészek csoportja szokásos ünnepies tájöltözékben". (Kár, hogy erről a különben részletes jelentés nem ad pontosabb leírást!) Ez volt tehát a kirendelt ünneplő lakosság. Mindezt egy díszkapu keretezte: "Az ekként nyitott Főutcza vonalában a' sétatér közepén volt egy 3 öl széles boltozató 7 öl magasságú diadalkapu felállítva, mely zöld gallyal 's virágfüzérekkel díszítve számtalan lobogókkal, Austriai, Magyar 's e Város czime- reivel ékesítve, az ünnepélynek egyszerűen ragyogó fényt kölcsönzött." A díszkapu sem maradt kihasználatlanul, mert „boltozata alatt 2 oldalon voltak felállítva a'helybeli érdempénzes 'Lipcsei Keresztes agg vitézek ünnepies öltözékben". Ennek a csoportnak is volt üzenet értékű jelentése, a népek csatájában Napóleonnal szemben győzők serege még élő öregei, az érdemérmes obsitosok bizonyították, hogy forradalom nem győzhet az osztrák császársággal szemben. A diadalkapun belül kaptak helyet az algimnázium és az elemi iskola tanulói, a jobb oldalon sátrat emeltek, az utat a jobb módú asszonyok sorfala jelölte ki. Kijelölt oldalút vezetett az ünneplőkhöz „de itt is vagyoni megkülönböztetés szerint vigadhattak": egyik oldalon volt ,,a' vagyonosabb földészek nép'ünnepe ezzel szemközt a'vagyontalanabbak jól rendezett népünnepe folytonos zeneszó mellett tartatott meg." A közrendet 14 tekintélyes „magyar föveggel, s fehér békepáltzával kitüntetett Polgár" biztosította. Három sorban jobb és baloldalon állványokon - a „dísztribün!" - kapott helyet ezen a város előkelőbb hölgykoszorúja foglalt helyet. (4.b) Ezt a századunkra is átöröklődött állami ünnepélykánont követte a walesi 258
