Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
V. Írói évfordulók - Lengyel András: Kultikus beállítódás és irodalomszociológiai funkciók. Az 1923-as szegedi Juhász Gyula jubileum néhány tanulsága
Lengyel András KULTIKUS BEÁLLÍTÓDÁS ÉS IRODALOMSZOCIOLÓGIAI FUNKCIÓK - AZ 1923-AS SZEGEDI JUHÁSZ GYULA-JUBILEUM NÉHÁNY TANULSÁGA Juhász Gyula 1923 májusi írói jubileumának eseménytörténete ma már viszonylag jól ismert. A Juhász-filológia mellett a József Attila-kutatás is foglalkozott vele, s a kutatás mára tisztázta a jubileum előzményeit, szervezésének és lefolyásának történetét, egykori visszhangját (Paku 1962. 377-412). Életrajzi és eseménytörténeti szinten nem is igen lehet mit hozzátenni az eddigi ismeretekhez. A föltárt anyag másodelemzése, a kultikus vonások leírása, persze, önmagában is érdekes, hiszen az életrajzba beleolvadó eseményeknek, gesztusoknak, de még a látszólag üres szólamoknak is lehetséges egy új szempontú, mélyebb értelmezése. S így rejtve maradt összefüggések ismerhetők föl. Nyilvánvaló például, hogy az az eseménysor, amely a szervezők szándéka szerint az ünnepelt lelki „megerősítését" célozta, szándékolt funkciója tehát az affirmáció volt, valamiképpen beleszólt az irodalmi élet viszonyainak újrarendeződésébe is. Méghozzá legalább két szinten. Egyrészt az eseménysorozat a Juhász-kultusz egyik fontos állomása (ha nem éppen kiindulópontja) lett. Másrészt a kanonikus Juhász-kép szerkezetét is kialakította, a nyilvánosság számára is összekapcsolva (és homogenizálva) Babits, Juhász és Kosztolányi személyét és életművét. Ha ehhez tudjuk, hogy az említett három költő pszichológiai és írói alkata, magánemberi és irodalmi sorsa nagyon is különböző volt, az életművek karaktere, színvonala pedig megintcsak nem azonosítható, azonnal nyilvánvaló, hogy ennek az összekapcsolásnak a ténye valami önmagán túlira mutat. A Juhász-életmű poétikai és kultikus interpretációjának szétválása, két - egymással legföljebb lazán érintkező - ágra szakadása azonban túl nagy falat egy ilyen szabott terjedelmű előadás számára. S megvallom, a kultikus Juhász Gyulakép megformálódása ez alkalommal nem is igazán érdekel; ez a kép még túlzottan eleven s jól ismert ahhoz, hogy a rendelkezésre álló időt erre szánjam. A kérdés, amely engem ma igazán érdekel, sokkal inkább az: egy ilyen par excellence kultikus célzatú és eredményű eseménysorozatnak volt-e a kultikuson túl, valami valóságos irodalomszociológiai funkciója, s ha igen, akkor miképpen alakította ez az irodalmat? É kérdés megválaszolásához, persze, legalább emlékeztetőül, röviden föl kell idézni magát a jubileumi eseménysorozatot is. A lényeg az eddigi kutatások alapján viszonylag tömören előadható. Ami fontos: a jubileum megünneplésének gondolata Szegeden, a helyi újságíró egyesület keretében vetődött föl, a szegedi zsurnaliszták egyik - íróként is számontartott - kollégájukat igyekeztek munkakedvében megerősíteni. Az ötlet gazdája, s igy az események mozgatója egy fiatal újságíró, maga is költő, Pór Tibor lett, akit ma, ha egyáltalán nyilvántart, Sarló Sándorként tart nyilván a művelődéstörténet. Pór volt az, aki a terv realizálása érdekében levélben kereste föl Babits Mihályt, Kosztolányi Dezsőt - és Szabó Dezsőt, hogy lépjenek föl a jubileumi ünnepségen. Ez a hár231
