Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

IV. Ünnepi hagyományok születése - Fűzfa Balázs: Mélylégzés. A kőszegi-szombathelyi Ottlik-kultusz első évei

Fűzfa Balázs MÉLYLÉGZÉS A kőszegi-szombathelyi Ottlik-kultusz első évei A tisztelet áhítata, a kultusz csendes tűnődése az író, költő, művészember személyiségéhez, életének valamely pillanatához, jelentős életeseményéhez, születéséhez, halálához, olykor - de már ennél ritkábban - valamely művének keletkezési helyéhez kötődik. Akadnak azonban kivételek, amikor oly erővel hat egymásra fikció és valóság, hogy a kutakodó értelem szinte értetlenül, de legalábbis magyarázatot csak keresgélve áll valamely tények előtt. Mert ki tudná hihető logikával körülvenni az ostffyasszonyfai nép képzele­tének gyönyörűséges mítoszát, mely azon irodalomtörténeti tényt - számára kognitív disszonanciát - igyekszik feloldani, mely szerint Petőfi az ő falujukban mindössze néhány verset írt volna... Ez nyilvánvaló képtelenség. S ím a világos és egyértelmű magyarázat: a versek azért nincsenek meg, mert a kislányka, aki­nek a leendő költő csapta a szelet 1839-ben, nem vette jó néven sem az udvar­lást, sem a tömérdek sok verset, s amikor haját frizurába igazította, bizony ama papírokba csomagolta hajsütővasát, melyekre a halhatatlan sorok fölvésettek... Vagy ki tudná hiánytalanul számba venni a lehetséges magyarázatokat, melyek kétségtelenül megokolnák James Joyce Ulyssésének szombathelyi vo­natkozásait? Egyáltalán: volnának-e ilyen okok? Egyáltalán: kell-e keresnünk őket? Természetesen kell, mint jelen konferencia létrejötte, mint a kultuszkutatá­sok létjogosultsága s az irántuk megnyilvánuló növekvő közérdeklődés is mu­tatja. Ha Csönge, akkor Weöres Sándor, ha Iszkáz, akkor Nagy László, ha Duka, Pápa vagy Esztergom, akkor Dukai Takách Judit, Petőfi Sándor, Jókai Mór és Babits. - De miért lehet fontos, hogy melyik oldalon is állt az a bizonyos vad­körtefa a kőszegi katonai alreáliskola gyönyörűséges parkjában, melyhez ké­pest meghatározható a Koller-kapu és a Netter-kapu pontos földrajzi helyzete? De ki tudná megmondani, hogy miért is nem akar több levegő férni a tüdőnkbe, amikor csöndben végiglépdelünk a főallén, s megállunk az Iskola falai előtt? Hisz valóságos aszfalton, valóságos falak közelében ballagunk, va­lóságosak az ablakok is, a tekintélyt parancsoló igazgatói erkély, a tornaterem boltíve, a káposztaszag az ebédlőben, a lépcsőforduló s a milliónyi gyerekka­tona lépése koptatta lépcső maga. Ám valami mégis nagyon hiányzik. Valami még sincs ott, ahol lennie kellene. A Tulip tanár anatómiája! A Rembrandt-kép reprodukciója olyan szervesen tartozik hozzá az Iskola világához, mint az Isko­la a határon végén közösen elszívott Memphis cigaretta a regény világához. Egyik nincs, nem létezik a másik nélkül. Nagyon valóságos és mégis fiktív világban botorkálunk tehát, amikor Kőszegen a vadkörtefa sejtett helyét körbeálljuk, a falakról omló vakolatot 220

Next

/
Oldalképek
Tartalom