Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

IV. Ünnepi hagyományok születése - Keresztesné Várhelyi Ilona: Egy kultusz metamorfózisai. A kultuszképződés modellje a debreceni Csokonai-kultusz fejlődésében

Csokonai szobrának képével díszített cserép kulacs

Faragott kapudísz Csokonai debreceni házának közeléből

Csokonai portréja egy debreceni mézeskalács-formán

születésének 110. évfordulójára készült. A kultusz metamorfózisa inkább tehát a kiállítás után következik be, ekkor hódit tért a kultusz kultusza: ez helyek önállósuló kultusza.

A legérdekesebb tárgy sajátosan jeleníti meg a cívis mentalitást a Csokonai- kultuszban. (A debreceni hagyományos utcaképek meghatározó elemei a kapuk voltak. A fából készült kapuk nemcsak hatalmasak voltak, akár a székelykapuk, hogy a terményt be tudják szállítani szekerekkel, hanem gyakran a kapukat egybeépítették a ház meghosszabbított ereszével, illetve a házmagasságú téglakerítéssel. Ez a kapuzat a cívis hermetikus elzárkózását is kifejezi. Ahogy Tóth Árpád mondja: „állig begombolkozott" házak sora alkotta az utcát. A kapuk nemcsak arra szolgáltak, hogy „a disznó ki ne menjen" - mint Petőfi említi debreceni lakhelyéről, hanem arra is, hogy maga a ház nagyobbnak látsszék. Ma is akad még sok ilyen kapu, amely a háztető folytatásaként előbb nád, utóbb cserepes fedelet is kapott. A kapuk felső és oldalsó falazott felületeit ugyanúgy vakolták és festették, mint a házat, így valóban a ház szinte kétszer akkorának látszott, mint amekkora

194