Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
IV. Ünnepi hagyományok születése - Keresztesné Várhelyi Ilona: Egy kultusz metamorfózisai. A kultuszképződés modellje a debreceni Csokonai-kultusz fejlődésében
szín fátyolként lebegett az alkonyat köde a költő fekete vas-szobrán; szemeim odatapadtak, és mélyen gondolkodtam arról, ha más utazó fog így gondolkodni az én sírom mellett."7 Hosszasan lehetne sorolni Vitéz Mihály ébresztgetőit, a sírhely vonzását, s a benne pihenő költő-ember jelképpé növekedését, „szakralizálódá- sát". Még azonban a síremlék felállítása előtt, 1817-ben Domby Márton, Csokonai személyes ismerőse8 kiadta a költő életrajzát9, amely sok értékes egyedi észrevételt örökített át. Maga a mű is kultusztárgynak tekinthető, bár forrásértékét sem lehet vitatni. Miközben ez az életrajz a mesterséges kultusz kialakulásának forrásvidékét is kijelöli, a természetes kultuszt is erősíti, tudatosabbá teszi. A Domby-életrajz önmagában is metamorfózisok alapjául szolgált, számos regényes Csokonai-életrajz forrása lett, amelyek eltávolodván az objektív művészi értékektől és a bizonyíthatóan valós életeseményektől, mesés-legen- dás-szakrális-elemeket fűztek fel az életrajz rövid fonalára. A szobor Figyelmünket a síremléket követő további kultusz-objektumokra visszaterelve, előbb Ferenczy István klasszicista márvány mellszobrán (1823)10 vehetjük észre a szakrális jegyeket, majd pedig Izsó Miklós egész alakos romantikus köztéri bronz-szobra (1871)n érdemel említést. Mindkettő a mesterséges kultusz terméke, de míg az előbbi a tisztán „szakrális" megjelenítésre törekszik, Izsó szobra ikonográfiái eszközökkel a „profán" vonásokra helyezi át a hangsúlyt, azt a daloskedvű, vidám költőt ábrázolja, akit két évvel korábban, 1869- ben Jankó János is megfestett a Csokonai a lakodalomban című olajképén. Mind a művelt költőt, mind a legendás alakot ünnepelni lehetett a szoborban, amelynek hatalmas méretei, frekventált helye és felavatásának ünnepélyes és legendagerjesztő keretei a századvéghez közeledve új lendületet adtak a debreceni Csokonai-kultusznak. A szobor fölállítása ugyanis megteremtette a saját mítoszát is,12 amely még a szobor áthelyezésének időszakában is „szakrális" erővel hatott.13 A kiállítás Majd két évtizeddel a szobor felállítása után, 1890-ben alakult meg a Csokonai Kör, amely már programszerűen tűzte zászlajára Csokonai (majd más, nagy debreceni szellemek) kultuszának ápolását. Ezzel egy újabb fejlődési szakasz veszi kezdetét: a „szakralizálódó" kultusz megteremti „egyházát" is, amely aztán a spontán megnyilvánulásokat fokozatosan háttérbe szorítva, intézményesen szervezi és vezeti a „kultikus" cselekményeket. 1905-re a Csokonai Kör nagyszabású kiállítás szervezésébe kezdett, amellyel a költő halálának centenáriumát kívánták megünnepelni. Bár az aktualitás hozta így, mégis szakrális vonásnak tarthatjuk azt is, hogy - mint a szenteknél - nem születési, hanem halál-évforduló ünneplésére készülődött Debrecen. Hatalmas gyűjtőmunkát indítottak el a Kör vezetői. Ekkor még fellelhetők voltak kallódó, lappangó levelek, kéziratok és relikviák. Országos akciójuk eredményeként páratlan kiállítás jött létre, olyan tárgykatalógussal dokumentálva, amit máig haszonnal forgathatunk14. Maga az anyaggyűjtés is kultikus kereteket kívánt. Egyetlen mozzanatot idézek föl bizonyítékul; Lilla gyűrűjének ajándékozás-történetét. Mind a természetes, mind a mesterséges Csokonai-kultusz kikerülhetetlen pillére a Lilla-szerelem. Vajda Julianna családjában Lilla egyszerű aranygyűrűjét 191