Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
IV. Ünnepi hagyományok születése - Hász-Fehér Katalin: A keszthelyi Helikon-ünnepség a XIX. század elején
rik a szkizmát", „az egységes anyaszentegyházat" nélküle fogják megalapítani Keszthelyen. A győzelemhez szükséges stratégiát tehát nagy gonddal és körültekintéssel dolgozza ki. Elkezdi hirdetni Festetich nagyságát, hazafiúi érdemeit, több helyre is megírja, hogy szeretne Keszthelyre látogatni, találkozni a gróffal. „Festetich örökké a nemzet emlékezetében marad," - írja Rumynak - „és én szégyenlem, hogy nem láttam Keszthelyt..." Festetichet ugyanakkor mint nemzeti nagyságot, a haza nagyjainak egyikét szeretné üdvözölni, visszavonja tehát az apollói rangra tett korábbi utalását, és kijelöli azt a területet, amelyen feltétlenül megadható neki a tisztelet. „Festetich érdemli azért a magasztalást, amiért magasztalta tik" - írja 1818-ban Döbrenteinek.52 így behatárolva szerepkörét, mecénásként, hazafiúként, civilizátorként és irodalomkedvelőként jellemzi őt abban az ódában, melyet 1819-ben, az ő tiszteletére rendezett faültetés után küldött meg a grófnak. Maga az óda azonban trójai faló. Minthogy Festetich azt üzeni neki, hogy személyét, irodalmi munkásságát nagyra becsüli, csak németizmusát nem szereti,53 az ódát Kazinczy páros rímű tizenkettesekben írta, mintha méltányosságból a gróf „magyaros ízléséhez" igazodna, de - mint Döbrenteinek elárulja -, egészen a francia episztolák stílusában, tehát mégiscsak idegen mintára. A rejtőzködésnek ezt a virtuozitását azonban a vers keszthelyi olvasói szerinte sohasem fogják felfedezni.54 Észrevétlenül cserélteti le a költők tiszteletére tervezett fákat is a gróffal: saját fája mellé Kis Jánosnak szeretne madárberkenyét, azután pedig majd Zrínyinek és Virágnak. Verse sikert arat, általános a vélemény, hogy „Kazinczy újra a régi". A bevonulás, a honfoglalás megtörtént, főként hogy, mint Pálóczy tudósítja, a hamis istennek, Gyöngyösinek a fája időközben kiszáradt, s a keszthelyiek, a szégyentől félve, titokban másikat ültettek helyébe. Még egy lépés hiányzott azonban a teljes győzelemhez, az pedig a legvér- mesebb ellenfeleknek, köztük Kisfaludy Sándornak a megbékítése. A megbékélés „filozófusi" győzelmének ötletét Berzsenyi adta Kazinczynak az 1817-es februári ünnepségek után: „Kisfaludy azt mondá, hogy ő nem philosophus, hanem katona s vagdalkozni szeret - írja Kazinczynak. - Mely szép volna néked meg mutatni, mint tud a philosophus a vagdalkozóra mosolyogni!"55 Kazinczy a keszthelyi Helikon után sorra kiengeszteli dunántúliakat, de amikor 1822. február 13-án első levelét írja Kisfaludy Sándornak, emberi jobbot nyújtva neki, nem állja meg, hogy ne utaljon - megintcsak a trójai faló történetére emlékeztetőén - saját legvégső győzelmére: „De én úgy hiszem, hogy az a dísz, mellyet lelkes öcséd Auroráján elöntve látunk, az én munkám, s azért az enyém, mert előbb léptem fel, mint ő..."56 A Kisfaludyval való megbékélés azokban a napokban történik, amikor az Aurora első száma megjelenik. Kazinczy győzelmének története mégis másképp alakul. Saját generációjával vívott harcait lezárva, de Kisfaludy Sándor „lelkes öccsének" és körének ízlésvilágától idegenkedve, a Hébe pártolásával ellenzékbe vonul. JEGYZETEK 1 Realenzyklopädie der klassischen Altertumswissenschaft. Hrsg, von A. Pauly. Neue Bearbeitung von G. Wissowa und W. Kroll. Stuttgart, 1894., 1949.1652-1658. 185
