Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
I. Az irodalom ünneplése - Flood, John: A Német-Római Birodalom koszorús költői
költővé Tomaso Cambiatorét (1365-1444). Ez az eljárás tehát már meglehetősen korán gépies adminisztratív lépéssé egyszerűsödhetett, s egyre inkább így volt ez, miután a császár költőkoronázási jogát másra ruházta át. Az uralkodó nevében hamarosan már a császári palotagrófok (Comites palatini, Pfalzgrafen) osztották e kitüntető címet, s e gyakorlat következtében, főként a tizenhetedik század folyamán, ugrásszerűen megnőtt a birodalomban a koronázások száma. Újabb fordulatot jelentett, amikor e jogot az egyetemek kapták meg. Amikor ugyanis Conrad Celtis 1508-ban meghalt, végrendeletében meghagyta, hogy költőkoronázási kiváltsága (privilegium creandi poetas) a bécsi egyetemre szálljon, így ettől kezdve a rektoroknak jogukban állt költőket koronázni, sőt császári palotagrófokká kinevezni őket. A cím odaítéléséről, főként a tizenhetedik században, az egyetemek döntöttek, ahol e kitüntetéssel sokkal inkább az akadémiai vizsgával bizonyított, verselés- technikában való jártasságot ismerték el, semmint a valódi költői tehetséget. Stras- bourgban, Wittenbergben, Heidelbergben, Lipcsében, Jénában és Altdorfban különösen nagy számban történtek költőkoronázások; Strasbourgban 1622 és 1737 között nem kevesebb, mint harminc zajlott le, míg Altdorfban legalább huszonöt, Wittenbergben tizenkilenc. A göttingai egyetemen, melyet csak az 1730-as évek folyamán alapítottak, a professzorok szintén megkapták a költőkoronázás jogát (valamint a törvénytelen gyermek törvényesítésének és a megtépázott hírnév helyreállításának jogát), ahogy az az alapító okirat rendelkezéseiben áll: „...So declarieren und versprechen Wir hiemit..., da ... von nun an alle und jede bey solcher Unserer Universitt zu Göttingen bestellete und künfftig weiter zu bestellende Professores ... zu ewigen Zeiten vollkommene unbeschrnckte Feyheit, Befugni und Recht haben sollen, ... Doctores, Licentiatos, Magistros und Baccalaureos, wie auch vermöge der obmehrermeldeten Kyserlichen Diplomati, mit einverleibten Comitivae Palatinae, caesarea auctoritate publica Notarios publicos und Poetas laureatos zu creiren, und mit gewöhnlichen Ceremonien zu investiren, imgleichen, uneheliche Kinder zu legitimiren, infames famae zu restituiren,..." 15 „Ezennel itt és most kijelentjük és kinyilvánítjuk, hogy mostantól fogva minden, a szóban forgó göttingai egyetemen kinevezett vagy a jövőben kinevezendő professzornak örökös és korlátlan joga, kiváltsága és hatalma lesz, hogy doktorokat, licenciátusokat, mestereket és baccalaureusokat avasson, továbbá - a fent említett, a palotagróf privilégiumát magában foglaló császári dekrétum értelmében - közjegyzőket és koszorús költőket, hogy a szokásos külsőségek közepette felruházza őket e címekkel, valamint ugyanily módon törvényesítse a házasságon kívül született gyermekeket és helyreállítsa azok jó hírét, kiknek hírnevén folt esett..". Conrad Celtis mint Poeta laureatus. Halála emlékére készült fametszet, Hans Burgkmair műve (1508) 17
