Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
II. Ünnep és nyelv - Porkoláb Tibor: „Üdvözletekből font fényes koszorú". A magasztalás toposzai a Lévay-emlékkönyvben
mozták el az ősz költőt".35 A felső-borsodi Sajószentpéter, a szülőváros is díszpolgárává választotta Lévayt, a Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem díszdoktori címet adományozott az ünnepeltnek. A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum-Egyesület - amellett, hogy a város „nagy napját" emlékkönyvben örökítette meg - „Lévay Józsefnek ünnepét az ifjúság számára is emlékezetessé óhajtotta tenni, mikor Lévay nevével 1000 koronás alapítványt tett, melynek kamatait évenkint pályadíjúi tűzi ki a helybeli középiskolák érettebb ifjúsága számára".36 A Miskolczi Napló 1911. november 19-én a helyi Lévay- kultusz kibontakozása és megerősödése szempontjából alapvető fontosságú „olvasói" levelet közölt: „ha Kassának meg van a maga Kazinczy Köre, Debre- czennek a Csokonay Köre, Pozsonynak a Toldy Köre, Székesfehérvárnak a Vörösmarty Köre s így tovább - a közöttünk élő és városunk nagy büszkeségét képező illusztris költőnkkel szemben leróhatjuk-e kedvesebben és üdvösebben szeretetünk és tiszteletünk maradandó emlékét mással, mint azzal, hogy az ünnepelt legszebb órájában - ezen országos ünnepély keretében - megalakítsuk a 'Miskolczi Lévay Kört'". A levélíró azt is javasolja, hogy az ünnepelt „mint a kör örökös diszelnöke" a díszközgyűlésen sajátkezűleg írja alá az „alapítandó kör alapító levelét".37 És bár az aláírási ceremóniára és a kör megalakítására a Lévay-jubileum alkalmából nem került sor (a helyi közművelődési egyesület csak 1923-ban, a költő halála után öt évvel alakult át Lévay Egyesületté38), a miskolci irodalmi és kulturális mozgalmak és szerveződések - egészen a harmincas évek végéig - szinte kivétel nélkül a Lévay nevével jelzett tradíció ör- köseinek tekintették magukat. A magasztalás toposzai a Lévay Emlékkönyvben A száz oldalas Lévay Emlékkönyv első felében a jubileumi események szinte jegyzőkönyvszerű leírását találja az olvasó. A második ötven oldalt „a tisztelet babérjai és a szeretet virágszirmai"39, azaz a költőt köszöntő táviratok, kártyák és levelek (az Üdvözlések) töltik meg. (Ez az „üdvözlésekből font fényes koszorú"40 került a költő homlokára 1911. november 19-én, a Kisfaludy Társaság ünnepi ülésén.) A barátok, pályatársak és tisztelők mellett az irodalmi társaságok, körök és egyesületek is tömegesen juttatják el gratulációikat az ünnepekhez, de „hódoló tiszteletét", „forró jókívánatait" és „hazafias üdvözletét" fejezi ki például a Resicabányai Almanach és Útmutató szerkesztősége, a Nagypénteki Református Társaság, a Miskolci Izraelita Ipartársulat, az Országos Magyar Iskola Egyesület, a Vidéki Hírlapírók Hevesmegyei Választmánya, az Országos Nőképző Egyesület, a Lipótvárosi Casino, a Pozsonyi Protestáns Esték közönsége, a Miskolci Kereskedők és Gazdák Köre, a Sátoraljaújhelyi Őrt. Izr. Elemi Iskola IV. osztálya, a Katholikus Leányok Országos Szövetsége, a Sárospataki Ref. Főiskola Gazdasági Választmánya, a Miskolci Daláregylet, a Szepesvárme- gyei Óvókör Elnöksége, a Bölcsészettanhallgatók Segítő Egyesülete, az Egri Újság, a Budapesti Ev. Polg. Leányiskola Önképzőköre és a Miskolczi Izraelita Nőegylet is.41 A Lévay-jubileum alkalmából érkező üdvözletek tömege azonban korántsem tekinthető spontán megnyilvánuláshak, sokkal inkább az ünnepség szertartásmestere, Balogh Bertalan (és a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum-Egyesület) sikeres akciójának. A szervezők ugyanis levélben kérik fel az irodalmi és kulturális egyesületeket, (köz)intézményeket arra, hogy az ünnep124
