Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

JONKA NAJDENOVA: Az őrült Ivan Vazov fordításában. Petőfi versének fogadtatástörténete Bulgáriában

a belső dinamizmust, a harag érzését és a hatást. Ennek eredményeképpen az eredeti szöveg 79 sora Vazovnál 110 verssorra szaporodik. Sztilijan Csilingirov, aki németből fordított, pontosan megőrzi a sorok számát (8-15-9-11-11-7-21-9), egyedül az utolsó versszak lett a refrén miatt 8 helyett 9 soros, és így sikerült nagyobb hitelességet elérnie. Davor-Nebo, „a magyar hadisten", akivel Vazov ismertet meg bennünket, s akinek az alakját Zmaj is használta, Csilingirovnál közelebb kerül az eredeti szöveg valódi jelentéséhez: „crap BOHHHK B 3anaca" (vén tartalékos katona). De neki sem sikerült megállapítania, melyik az az édes szavú madár, amelyről a vers említést tesz: Vazovnál npennjieu (fürj, régies nyelvjárási szó), amelyet lábjegyzetben érdekes módon a francia la caill szóval magyaráz, Csilingirovnál criaseM (fülemüle), Lebedevnéi pedig HynyjiKra (pacsirta); az eredetiben viszont TVhuwbixbY. (fürj). A. L. Lebedev, a hivatásos fordító jó magyar tudása ellenére sem volt képes a monológ fordításában „felülmúlni" Vazov eredményét, sőt helyenként olyan szavakat és kifejezéseket is használ, amelyek összeegyeztethetetlenek a szöveg tartalmával: „rojiroTCKHÍí Kpbcr, c Beueu OT ... rp-bHe na maBa!" (Golgota keresztje... tövis koszorúval a fején!), „TapxiodpH" (Tartuffe-ök) stb. Ugyanakkor Vazovtól és Csilingirovtól eltérően, akik a költeményt szakaszokra bontják az ismétlődő refrénnek, a „hahaha !"-nak megfelelően, Lebedev a verset valóban „egy lélegzetvételre" - nagy terjedelme (kereken 127 sor!) ellenére -, összefüggően és sok pontatlansággal adja elő. Csilingirov és Lebedev fordításai nem kapták meg azt az elismerést, amelynek Vazov változata örvend, mégis van jelentőségük a monológ értelmezésében: a költemény későbbi elfogadását a Vazov-fordítás megkezdte irányba, vagyis a romantikus-forradalmi szellem irányába, és a nép hazafias nevelésének eszközeként viszik tovább. S ez igen fontos. Azt mutatja, hogy míg Az őrült monológja hazai közegben a költő depressziós állapotát mutatja életének egy időszakában, nálunk inkább példaértékű - és a fordításokon kívül ezt tanúsítják számunkra az egyéb bolgár visszhangok is - mégpedig „fékezhetetlen és erős szellemre", s a szerelem és a szabadság, „e két nagyszerű eszmény fanatikus védelmére". Tanulságos e tekintetben a monológnak az az elemzése, amelyet Sz. Gmsztnik-Sztoimenov készített 1919-ben Vazov fordítása alapján. A szubjektív emocionális értékelés kifejezi, hogy a kritikust felíelkesítet-